Az információ korában, a szemantikus web adta lehetőségek felhasználásával az a legkevesebb elvárás, hogy megismerkedjünk azzal a hatalmas információ, adat, ismerethalmazzal mint a Lépő-féle érvelés bizonyítékaival, amelyek megismerése nélkül nem lehet véleményt alkotni abban a nagy kérdésben, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Az új tanokban nem hívőknek is ismerni kell azt, amit elutasítanak.

Az előszóban a szerző, Lépő Zoltán jelzi, „társzerzője”, az északkínai hunn-származék Li Po-szo elmondja, hogy Kínából elmenekülve az USA-ban hogyan ismerte meg magyar feleségét, majd a szkíta hagyományokat, amely teljességgel megváltoztatta a történelemről és értékrendről addig vallott felfogását.

1., Öngyilkos civilizáció:

Civilizációnkat meghatározó globalizáció fogyasztásközpontú értékrendje életellenes, hiszen inorganikus mivoltánál fogva nem csupán az élhető életet biztosító környezetet rombolja szét, hanem az idegrendszer állapotát nagymértékben befolyásolni képes hormonrendszert támadta meg, amelynek oka nem csupán az a hermafroditációs folyamat, amely nőiesít férfiakat és férfiasít nőket, de a koncentrációsképesség csökkenése, és az utcákon, iskolákban, TV-ben stb. tapasztalható, egyre növekvő mértékű agresszivitás növekedése is ennek köszönhető.

A., Az ősi eurázsiai egység:

Hogy ebből az öngyilkos civilizációs zsákutcából kitalálhassunk, szükségünk van egy új értékrendre, amit nagy valószínűséggel megtalálhatunk, amennyiben vizsgáztatjuk a történelmet annak legrégebbi múltjától, ahol a korabeli ógörög források szerint egy szkíta típusú ősi eurázsiai szellemi egységet találhatunk. Azonban nagy annak valószínűsége is, hogy őket nevezték indogermánoknak, majd később indoeurópaiaknak.

B., Történelem és „dinoszaurusz-szindróma”…

avagy egy új Nagy Francia Forradalom lehetősége: A modern ember elfejtette azon egykor még meglévő organikus értékrendjét, amely segítette őt abban, hogy a természettel olyan harmonikus kapcsolatot építsen ki, amely az emberiség nagy ősi kultúráiban még megvolt, így az ennek nyomán kialakult elidegenedettség következtében közel áll ahhoz, hogy kihaljon, mint a dinoszaurusz. Az élettől elidegenedett, öngyilkossá vált emberi civilizáció életigenlővé történő átalakítása érdekében kívánatos tehát egy olyan radikális, morális fordulat megszervezése, amely jelen életidegen értékrendjét életigenlővé képes átalakítani, és amely fordulathoz csupán a Francia Forradalom hasonlítható.

I., A Nagy Forradalom nagyítóüveg alatt:

Jóllehet a Francia Forradalom radikalizmusa elvetette a keresztény eszmevilágot, és jóllehet politikai és gazdasági értelemben sokkal dinamikusabb társadalmat volt képes létesíteni, de szellemi-morális értelemben nem volt képes helyette jobbat adni, és a maga mélységében megérteni azon ógörög eszmeiséget, amelyből táplálkozott. Ezen görög szellemiség ugyanis valójában az ősi eurázsiai egység azon helyi változataként funkcionált, amelynek szubsztanciái a keletebbre fekvő Indiában és Kínában borulhattak még teljesebb virágjukba.

a., Voltaire és a „Chinoiserie”:

A kor egyik legjellemzőbb hatássorozata a „Chinoiserie” azon Kínából jött, ahol az organikus értékrend továbbfejlődhetett, és ahová XIV. Lajos, a Napkirály csillogásmintáért fordult, és ahonnét valójában nem a szellem sugárzását, csupán a felszín csillogását vette át. A Kína-rajongók körének közepén pedig azon Voltaire állt, akit a visszatérő Bourbonok a Forradalom kirobbantásával vádoltak. Azonban Voltaire nem volt képes elég mélyre menni egy organikus világkép felépítésének folyamatában, és egy jobb társadalom kiépítése érdekében csupán Rousseau dolgozta ki eszméit, akit nem csak saját kora értett félre, hanem a mai is, hiszen egy olyan értékközpontú társadalom alapjait próbálta letenni, amely képes az ember valódi – bár általában rejtett - értékeinek a kibontására, következésképp még mindig elég okunk van a Forradalom folytatására.

1., Nag Hammadi után:

Hogy képesek legyünk civilizációnk megreformálásán keresztül a jelen zsákutcánkból kivezető kiút megtalálására, többek között a kereszténység kialakulásának valóságos folyamatát is újra kell vizsgálnunk. A gnosztikus evangéliumok tanulsága szerint ugyanis a kereszténység első századait a korabeli Ázsia szellemisége határozta meg azon katolicizmus létrejötte előtt, amelynek meghatározó szerepe volt Jézus eredetileg organikus és sugárzóan életigenlő szellemének az ortodoxia merev korlátai mögé zárásában.

A., Közös gyökerek?:

Több kutató már évszázadokkal ezelőtt felfedezte, hogy különbség létezik Jézus eredeti tanai, és Pál azon tanrendszere között, amelyet ma kereszténységként ismerünk, és amelyet jogosabb lenne inkább a „pálizmus” névvel illetni, hiszen az inkább Pál, mint Jézus eredeti eszméit tükrözi. E tény következményeként, valamint a szankszrit nyelvű iratok bizonyító erejének köszönhetően több tudós úgy tartja, hogy a kereszténység valódi eredete az indiai buddhizmus, amit Jézus ifjú korában tanulmányozott.

B., Asóka:

India legnagyobb uralkodója Asóka a négy világtáj felé küldött buddhista térítőket a kereszténység kialakulása előtti időben, akik Szíriát, Görögországot és Egyiptomot is elérték, és dokumentálható adatok bizonyítják, hogy Asóka küldöttei a dogmatizmusnak behódolni nem kívánó, a saját lelkiismeretének útját következetesen járni akaró, értelmes ifjú Jézust magukkal vitték Indiába. E tény ellenére a Biblia alig mond valamit Jézus 12 és 30 éve közti időszakról, amelyet viszont a szankszrit források kimerítően tárgyalnak.

C., Buda (Buddha) és Jézus tanainak hasonlósága:

A Shakyamuni Buddha szanszrit elnevezés magyar jelentése „Buda, a Szkíták Bölcse”, és spanyolul, portugálul és olaszul csakúgy „Buda” a Buddha, ahogy az szerepel úgy a régi főváros, mint Atilla bátyjának, Budának a neveként. A buddhista (budaista) és a keresztény tanok között meglévő hasonlóságok ugyanakkor igen valószínűvé teszik a közös gyökerekből való származást, ahol viszont a buddhista források elsődlegességének egyértelműségét sugallják.

D., A kereszténység metamorfózisa:

A keleti szellemiség és a Nag Hammadiban talált gnosztikus evangéliumok megfelelő ismerete Jézus eredeti tanai tantrikus eredetére utalnak, amely azonban a 2. sz.-ban Irenaeus jóvoltából létrejött kanonizálás eredményeképp alapvető átalakuláson, vagy inkább olyan egyszerűsítésen ment át, amely az eredeti tan életigenlő árnyalt gazdagságának elszegényesítését, beszürkülését és lemerevítését eredményezte.

I., Az abszurditás szelleme?:

Az eredeti keresztény szövegek Jézusának zen-koan jellegű, szellemi erőfeszítésre kényszerítő mondanivalóit így olyan egyszerű, a gondolkozást viszont lényegében lehetetlenné tevő merev érvek váltják fel, mint Tertullianusé, aki szerint „el kell hinni, mert annyira abszurd!” A gnosztikusok azonban az abszurditással szemben álltak, és azt állították, hogy csupán saját evangéliumaik képesek felfedni a maguk teljességében Jézus eredetileg ezoterikus, azaz titkos, rejtett üzenetet tartalmazó tanainak valódi jelentését.

II., A diktatúra előképe?:

Az eredeti kereszténység „megvilágododást” keresőinek eredetileg demokratikus testvéri közössége helyett a katolicizmus nyomán kialakult a püspökök új szervezete, amely a cezaropapizmus diktatúrára erősen emlékeztető hierarchiáján keresztül úgy uralkodott evilágon, mint ahogy az ortodox dogmatizmus értelmében isten a mennyei, égi világon, amelynek nyomán kialakult a kívülről irányítottság alárendelő értékrendje. A keleti értékrenden alapuló eredeti jézusi tan viszont ettől eltérve, nem az alárendelés elfogadását követeli meg – ellentétben az ortodox alapokon kialakult, és mindmáig meghatározó nyugati erkölcsi-szellemi gyakorlattal -, hanem a meggyőzésen alapuló mellérendelést helyezi előtérbe.

III., A mellérendelésről:

Az eredeti jézusi tanra nem az abszurd, a józan értelem által elfogadhatatlan princípium kényszer általi elfogadtatása a jellemző – ahogy az ortodox katolicizmusban ez oly egyértelmű -, hanem az értelem meggyőzése a tapasztalat elsődlegessége alapján. Napjainkban az ember méltósága - azaz autonómiája - globális mértékben veszélyeztetett, hiszen a fogyasztásközpontúság kívülről irányítottságában az 1800 éves alárendelő katolikus módszerek rögzülnek, amelynek jóvoltából globálisméretűvé vált szellemi tehetetlenségérzet idiotizmusába kényszerített tömegek gyógyításának szükségessége kívánja meg az emberi szellem és életerő felszabadításának következetes megszervezését, azaz a mellérendelés követelményének teljes értékű megvalósítását.

a., Bűn vagy Tudatlanság?:

Az ortodox újításokat mesterszintre csiszoló katolikus princípiumok „Eredendő Bűn” kategóriája éles ellentétben áll az eredeti jézusi tanrendszer, és a keleti tanok azon „Tudatlanság” fogalmával, amely ugyanazon jelenség megfogalmazása némi különbséggel. E különbségnek azonban óriási jelentősége van, hiszen a Bűn-tudattal az emberben lakozó Teljesség-tudatot elnyomni szándékozó – gyakran a demokrácia álcájában jelentkező – diktatúra operál, míg a „Tudatlanság” az ember rejtett potencialitása felszabadításának a lehetőségében hisz, csakúgy, mint a lényegében mellérendelő hagyományos keleti közelítésmód és eredeti jézusi tan-rendszer. De a valódi értelemben vett demokratikus rendszer is ugyanezt teszi.

b., Érzéketlenség és Érzékenység:

A gnosztikusok szerint az ortodoxok érzéketlenek, mint ahogy az ezen hagyományon megizmosodott nyugati értékrend legjellemzőbb figurája lett a 20. sz. mozihőse: a vasöklű cowboy, aki előbb üt, aztán gondolkozik. Ez nem véletlen, hiszen, mint ahogy sok mélylélektannal tisztában lévő gondolkodó megállapította: az ember ösztönös tetteit a tudatalattijába lerakódott tapasztalatok összessége mozgatja. Ez elsődlegesen az ortodoxia 1800 évének köszönhető, és macsó-kultúrája szubsztanciájaként kikristályosodott automatizmus alapján cselekvő, az igazát a finomabb nüanszok figyelembe vétele nélkül védelmező cowboy sem tehet arról, hogy olyan, mint amilyen. Vagyis civilizációnk Yang-túlsúlyú merevsége – vagyis flexibilitáshiánya – nem engedi számára megérteni, hogy ez betegség, amely viszont gyógyítható. Vagyis ortodox-típusú értékrendje miatt képtelen azon Yin-típusú finomabb, spontán nüanszok elsajátítására, amelyre viszont szükség lenne, hiszen ez az előfeltétele eldurvult, stresszteli korunk természetesebbé, árnyaltabbá, kifinomultabbá vagyis emberszabásúbbá tételének.

2., Atilla és a Szentek:

Ahogy a jézusi tanok valódi eredetét félremagyarázzák, ugyanazt teszik azon Atilla tetteivel is, akinek bár alapszerepe volt a nyugati civilizáció létrejöttében, az ortodox alapokon létrejött katolikus egyház megerősödéséhez szükség volt azon ellenségképre, amelyre nagy lehetőséget adott azon Hun Birodalom, amely menedéket adott az „eretnekek”, vagyis az eredeti jézusi tanokat hirdető gnosztikus és szkíta kereszténység számára. A hunokat tehát szörnyeknek kellett lefesteni, következésképp az ortodox alapokon létrejött katolikus eszmeiséget és mitológiát érzékelhető formában megjeleníteni képes hagiográfia létrejötte elsődlegesen ezen folyamat eredményének tekinthető.

A., A romantika történelme:

A modern európai történettudomány ugyanakkor az ily módon létrejött, és megbízhatónak nem igen nevezhető katolikus mitológiát teszi történelemszemlélete alapjául. A történész Padányi tehát nem ok nélkül látja úgy, hogy mivel a 19. sz. azon romantikus művészet és irodalom korszaka, ahol a fantázia gát nélkül szárnyalhat a valóság tényeinek komolyan vétele nélkül, és ugyanezen időszakban született a modern történelemtudomány is inkább a költészet, mint a tudomány módszereivel operál. Erősen kétséges tehát, hogy az olyan tényleges tudománynak tekinthető, amely a valóság tükrözésére képes, hiszen olyan erősen megkérdőjelezhető megállapítások sorozatából áll, amely szinte minden egyes pontjában felülvizsgálatra szorul.

B., Az indogermanizmus és finnugorizmus röntgenképe:

Az indogermanizmus ezen romantikus történelemfelfogásból jött létre, amely sok mindent lelkesen ugyan feltételez, mialatt tényszerűen vajmi keveset bizonyít. Viszont sok egyéb mellett kultúraprioritást is tulajdonít egy valójában soha nem létezett ősnépnek, és e feltételezésből minden alapot nélkülöző állítás, sőt a „felsőbbrendűség” vakhite lesz. Egy Hitlernek kellett feltűnnie ahhoz, hogy Trubetzkoy ki merje jelenteni: az „indogermán” nem egyéb hipotetikus lingvisztikai fogalomnál, amely viszont etnikai kérdésekről semmit nem mond. Az „indogermán” ősnép és ősnyelv tehát hipotézis, és Altheim szerint önálló nyelv csak ott alakult ki, ahol birodalom is volt, mint pl. a római, amelynek eredménye viszont a latin. De ilyen birodalomról viszont nem tudunk az u.n. indogermánok esetében.

I., Birodalomnyomozás:

Rawlinson szerint ugyanakkor egy ilyen birodalom volt Mezopotámiában, a szkíta típusú sumír, de ezt állítja Oppert, Sayce, Lenormant, és nyomukban meglehetősen sokan mások is. Igen nagy tehát annak valószínűsége, hogy Szkítia ősi nyelve ezen birodalom jóvoltából alakulhatott ki.

II., E birodalom hatásai:

Jóllehet az europacentrikus történelemszemlélet egy kézlegyintéssel intézi el a szkíta típusú sumírok létét állítván, hogy azok kihaltak, az archeológiai leletek nyomán jól követhető kisugárzásuk Mezopotámiából etnikailag is, amelynek szemitizálódása után a Turáni Alföldön kialakult központtal évezredek alatt létrejöhetett a Sárga-folyam és Kárpát-medence közötti ősi eurázsiai egység. Igen nagy ugyanakkor annak valószínűsége is, hogy ezen Mezopotámiából kiinduló ószkíta kisugárzás hatására jött létre az indogermán jelzővel illetett másodlagos lingvisztikai formáció is, amely sokkal újabb keletű, mint ahogy azt eredetileg feltételezték.

III., A Grimm-baki és következményei:

Az indogermán teória ugyanis nem nélkülöz minden alapot, hisz egyfajta nyelvészeti rokonság létezik, amit a 19. sz. elején fedeztek fel. A legfőbb érvként szolgáló Grimm-törvény azonban nem bizonyít semmit, hanem inkább olyan szemantikailag szervesen összefüggő lingvisztikai kapcsolatokat vág ketté, amelyek egyértelműen sugallják, hogy a sumírnak nevezett ószkíta hatások alapvetőek voltak az indogermánnak nevezett formáció kialakulásában.

IV., Finnugorrekedés:

Jóllehet számos tudós mutatta ki a magyar és a szkíta – így az ószkíta-sumír – közötti szerves kapcsolat meglétét, mindennek túlontúl kevés nyoma van a hivatalos nyugati, és szinte semmi a hivatalos magyar történelemszemléletben, amely belerekedt a 19. sz. indogermanizmusának mintájára létrehozott azon finnugorizmusba, amelynek nincs köze a magyarság valóságos eredéhez.

V., A szkíta „ugor” név színeváltozása:

Jól mutatja a mindmáig „tudományos” jelzővel álcázott, jóllehet valójában inkább politikai indíttatású módszereket az a folyamat, ahogy a valóban tudományosnak nevezhető források félresöprésével az eredetileg hun-török, vagyis szkíta típusú népek jelzésére szolgáló „ugor” kifejezés néhány évtized eredményeként hogyan alakulhatott át finn-ugorrá.

VI., A szkíták állítólagos „indogermánságának” kérdéséhez:

Úgy tűnik azonban, hogy a szkíták indogermanizálásának kérdése sem jellemezhető a tudományosság jelzőjével, mivel nem csupán a tisztán perzsa vidékek u.n. indoeurópaiságával, de a perzsa peremvidékek etnikumának indogermanizálásával is baj van. Hiszen az egyetlen „tudományos” érv indogermánságuk mellett a koponyáik „europid” jellege. Ezen érv pedig a legkevésbé sem tudományos, hiszen Eurázsiát ősidők óta meghatározó szkítaság elsődleges etnikai képlete „europid”.

C., Turán sugárzása:

Nyilvánvaló, ezen romantikus alapon létrejött „tudomány” minden eszközzel arra törekedett, hogy kicsinyítse a nem „indogermán” népek szerepét, következésképp a valójában alapszerepet játszott népek jelentősége nem követhető az általa létrehozott historiográfiában. Kívánatos lenne éppen ezért, többek között az újabban használatos „altáji” meghatározás helyett visszaállítani az oxfordi egyetem egykori német származású professzora, Max Müller által teremtett „turáni” kifejezést, amely úgy tűnik, hogy jobban képes lenne az egykor valójában ható események és viszonylatok tükrözésére, amelyeknek alapszerepük lehetett az ősi Eurázsia egykori történelmének meghatározó folyamataiban.

I., A „Lapis Lazuri Út” északi végén:

Az archeológiai leletek egyértelmű tanulsága szerint ugyanis rekonstruálható az egykori népvándorlás azon ősi kereskedelmi út mentén északkeletre, amelyen több ezer évig hozták az Ősi Keleten oly népszerű „lapisz lazuri”-nak nevezett kék követ a Pamír régióból, és amelynek jóvoltából előbb a Pamír nyugati, majd keleti régiójában fekvő Tur(keszt)ánban terjedhetett el az ószkíta vagy sumír típusú városállamok laza szövetségéből álló szkíta civilizáció.

II., Az antropológia bizonyságai:

Kelet-Turkesztán europoid szkítáinak nem régen előkerült, 4000 éves, az egyiptomiakkal egyidős múmiáiról a legújabb kínai kutatás bizonyítja azok proto-hun, ószkíta, vagyis turáni mivoltát, bizonyítván, hogy azok legközelebbi rokonai a magyarok. Tóth Tibor, az MTA Antropológiai Tárának vezetője már 1973-ban kimutatta, hogy a honfoglalók koponyái nem urali típusúak, hanem közép-ázsiai szkíta-szarmata temetők leleteivel azonosak tipológiailag, következésképp nem jöhettek az Ural mellől, hanem csupán Közép-Ázsiából.

III., Építészet és Spiritualitás:

Közép-Ázsia sámánisztikus alapokon álló szakrális királyságai, kultikus építészetének struktúráiban hasonló elemek élnek tovább, mint amelyek a mezopotámiai építészetben is megvoltak, melyeket ugyanakkor részben az ottani maradványok, részben Priszkosz kárpát-medencei élményei nyomán, részben pedig az indiai, kínai és indokínai építészet, valamint a kárpát-medencei népi építészet nyomán rekonstruálhatók. A sámán kifejezés ugyanakkor eredetileg azon szankszrit-páli „shramana-samana” kifejezésből ered, amely a történelmi Buddha (Buda) egyik jelzője is volt, és „sámán” kifejezéssel Turán korabeli tantrikus mestereit illették.

a., Indiai hatások:

E terület ősi neve „Serindia” (Sino-India, vagyis Kínai-India) és kulturális-szellemi vonatkozásait illetően azon Indokína északi megfelelője, ahol a kínai és indiai hatások együttesen érvényesültek. Következésképp a kínai mellett az indiai hatások meghatározó erővel bírtak a szakrális építészet területén is. Így a tantrikus nevelés helyéül szolgáló indiai eredetű tanítóbarlangok mellett fontos szerepe volt azon „gótikus” jelleggel bíró „Mahabódhi”-típusú sztúpának, vagy toronynak, amely mindmáig jelentős mértékben meghatározza nem csupán Indokína és Közép-Ázsia, de Eurázsia egészének szakrális építészetét is.

b., „Gothica” avagy „Scythica”?:

A „Mahabódhi” típusú sztúpa a „gótikus” építészet formanyelvét meghatározó egyik legjellegzetesebb alapelem. Mivel Strzygowski, a bécsi egyetem egykori művészettörténet-professzora ezen toronyformát szlávnak találta, azonban ezen (a magyar népi építészetben is igen gyakori) építészeti kompozíció előképeinek romjait Turánban találjuk, egy kis eurázsiai kitérővel szükséges például a szláv civilizáció kialakulásának folyamatával is kissé következetesebben foglalkozni ahhoz, hogy az egykori viszonylatokat jobban megérthessük, hiszen a kutatás szélesebb alapokra helyezésével elég jogalapot találunk abban a tekintetben, hogy inkább hunnak mint gótnak hívjuk ezen építészeti stílus elsődlegesen meghatározó jegyeit.

c., Tongwancheng és Serindia városai:

Turánban a hun-szkíta típusú archaikus szakrális királyságok sok városmaradványairól tudunk, amelyek magasan fejlett buddhista kultúrája folytán, telve voltak Mahabódhi-sztúpák tömegével csakúgy, mint ahogy azt ma is láthatjuk Burmában vagy Thaiföldön. Nagy tehát annak valószínűsége, hogy a középkori metszetekből jól ismert „gótikus” toronyerdővel teletűzdelt európai városképek formanyelvének végső eredete is Turán lehet.

IV., Szellemgyökerek és Művészet:

A szkíta hatás követhető a művészet egyéb területein is. Hiszen az indoszkíta Kushán dinasztia pártfogása alatt az északindiai Ghandarában egy olyan új művészeti stílus jött létre, amely meghatározta azon hallatlanul kifinomult közép-ázsiai vagy turáni művészet kialakulásának folyamatát, amelynek alapszerepe lehetett nem csupán Kelet-Ázsia, de a népvándorlás korában Európa középkori művészetének létrejöttében is.

a., Szaszanida a „szaszanida” művészet?:

Az indogermán beidegződés napjainkra ugyan indoeurópaivá szelídülhetett, de az elmúlt évszázad alatt meglehetősen dogmatikussá merevedett művészetfelfogás még mindig perzsaként könyveli el nem csupán a népvándorláskori-művészet motívumvilágát, de a koraközépkori Európa bimbózó művészetének alapelemeit is elsődlegesen meghatározó azon szkíta stílust, amely pártus közvetítéssel olyan mély mezopotámiai gyökerekkel rendelkezik, amely már jóval azelőtt jött létre, amikor Perzsiának se híre se hamva nem volt.

b., Liliomos kapcsolatok:

Következésképp a szinte legfranciábbnak és legeurópaibbnak tudott „fleur-de-lis”(Bourbon-liliom)-ről is kiderülhet, amely a hun lovagság mintájára kialakult francia lovagság jóvoltából maradhatott meg európainak. Eredetileg azonban szintén mezopotámiai, majd az indoszkíta ezotéria (Tantra) „vadzsra”(=törhetetlenség) szimbólumaként néha liliom-, néha tulipán-formában ázsiaszerte azon legmagasabbrendű szellemi erő jelképeként szerepel, amely a kultúra lényegét adó szublimáció technikájára utal, ahol a középső ág a férfi, míg a két szélső az azt befogadó nő – ill. az így létrejövő szublimációs-technika lényegének jelzésére szolgál.

c., Dicsfények, Szentek és Kultúrhéroszok:

Az ilyen típusú – vagyis legtermészetesebb – férfi-nő kapcsolat minőségének a lehető legmagasabb szintre történő finomításával megteremtődő szellemi erő azonban automatikusan nem jöhet létre, csupán intenzív erőfeszítés, azaz tanulásfolyamat eredményeképpen. A turáni tanítóbarlangok legmélyén folyó tantrikus oktatás eredményeképp megvalósuló magas fokú szellemi emelkedettség hatására létrejött, kultúrhéroszokat ábrázoló kifinomult vizuális nyelvezet volt az, amely továbbfejlődhetett Kelet-Ázsia művészetében, de egyfajta felsőbbrendű szellemiség átfogó látványát meggyőző erővel bemutatni képes szakrális formavilág megjelenése szolgáltatta azon alapvető impulzusokat is, amelyek meghatározták nem csupán Kelet-Ázsia vizuális kultúrájának, de a koraközépkori európai keresztény művészet alapelemeinek formavilágát úgyszintén.

d., Ékszerek és Értékek:

Úgy tűnik azonban, hogy még mindig mintha problémák lennének az ezen típusú művészet valódi gyökereinek interpretációjával, hiszen a meghatározó erővel bíró publikációkban nem annak valódi eredetére találunk utalásokat. Különösképp szembetűnő ez az u.n. „gót polikróm stílus” esetében, amelyről nem csupán annak szkíta előképe mutatható ki - csakúgy, mint ahogy a középkori európai művészet meghatározó részéről is -, de az is, hogy mindezek mögött az évezredek folyamán kialakult, azon szilárd értékrend áll, amelynek fontossága megkerülhetetlen egy civilizáció teljes értékű működését illetően.

D., Eurokasztráció avagy Genézis:

Szükséges megértenünk a szerelem és szexualitás mindezidáig nem eléggé tisztázott kérdéskörének lényegét, tehát azt, hogy a tantrikus és taoista ezoterika a nyugati ortodoxia merev világképénél miért sokkal természetesebb és őszintébb azzal együtt, hogy szellemisége miért élhet mindmáig háboríthatatlanul tovább, és hogy kultúrájának spontán lényege miért bír szakrális minősítéssel. Vagyis a nyugati civilizáció önkasztrációt végez, amikor saját létrejöttében alapszerepet játszó szellemi technikáról - amellyel az organikus lét spontán szabadsága megvalósulhat - nem vesz tudomást, jóllehet az emberhez méltó élet folyamatossága e nélkül nagy valószínűséggel elképzelhetetlen.

I., Életfa avagy Hormonlétra:

Azaz, a környezetszennyeződés miatt sérült hormonháztartásunk helyreállításának is szinte ez az egyetlen járható útja, amennyiben őszintén képesek vagyunk tudomásul venni természetes, a kozmosz végtelenségéhez kapcsolódó organikus gyökereinket, azaz Életfa-mivoltunkat. Így hasznosíthatjuk ugyanis az energiarendszerünk azon teljességét, amely a kozmosszal együtt él és lélegzik, és amellyel a kozmikus lét – vagyis a természet teljességének - sodró áramába önmagunkat visszaintegrálhatjuk teremtőenergiánk teljes potencialitásának lehető legtökéletesebb, legtermészetesebb, legőszintébb – és ilymódon legtisztább - kibontásán keresztül.

a., Energialabirintus és Szellemszárny:

Mivel a nyugati értékrendet az alsó három csakra dominanciája jellemzi, fontosnak tűnik tudatosítani, hogy az ezen értékrenden alapuló globális civilizációban egyre markánsabban jelentkező problémák nem választhatók el ezen ténytől. Vagyis következetesebbnek kellene lennünk az őskultúrák azon módszereinek általánosabbá tételében, amelyek abban lennének segítségünkre, hogy jobban elszakadni legyünk képesek a Relatívtól és mind több részt legyünk képesek bevonni mindennapjainkba az Abszolút tartományának finomenergiáiból.

3., Észrevételek Kína Genéziséről:

A tradicionális kínai értékrend maradéktalan megértése az előzőek szempontjából alapvető fontossággal bír. Kína területe a 4000 éves Xia dinasztia idejétől nem volt egységes, hanem a különböző nemzetek laza közössége alkotta azt 2000 évig, és a mai országbirodalom 2000 éves csupán. Következésképp a szkíták mezopotámiai eredetének tudatában világossá válhat, hogy miért lehet fontos különösképp a 21. sz.-ban Eliade azon állítása, miszerint amit a kultúrában kelet-ázsiainak hívunk az nem egyéb, mint a mezopotámiai értékrend szemantikai túlélése.

A., A „Wu-tudás” őscivilizációja:

Azon tudás határozhatta meg tehát az őseurázsiai egység szellemiségét is, amelyből úgy Kína – és India - valamint Európa eredeti értékrendje származott, és amelyet legkönnyebben a kínai „Wu-tudás” – valamint az indiai csakra-rendszer és jóga-hagyomány - megértése útján ismerhetünk meg. Lényegében mindez nem egyéb, mint amelyhez a Nyugat tudománya úgy a kvantumfizika (Bohr), mint a modern pszichológia formájában (Jung) a 20. sz. elején eljuthatott. Vagyis az egyetemes létet meghatározó energiarezgések durvább és finomabb szintjei az emberi viselkedés mintáit is alapvetően befolyásolják, és amelyek tudatos felvállalása nélkül a valódi szabadság – tehát az organikus lét spontán szabadsága - megvalósíthatatlan.

B., Konfuciusz aktualitása:

Mivel az energiarezgések durvább és finomabb szintjei elkülöníthetőségével kapcsolatos szellemi technikák adottak, Konfuciusz aktualitását valójában mély demokratizmusának azon ténye rejti, amely a mellérendelés gyakorlatát – ily módon a spontán szabadság általánosíthatóságának gyakorlatát – kívánta a legszélesebb körökben elterjeszteni. Ennek előfeltétele az energiavibráció – a belső spontán szabadság által megvalósítható - megfelelően magas szintje, amely lehetővé teszi a társadalom egészén belüli azon öntudatos önirányító képesség általánossá válását, amely szükséges a társadalmi harmónia és egészséges társadalmi dinamizmus létrejöttéhez.

I., Párhuzamok és konzekvenciák:

Az ókori civilizációk gondolkodásmódja hasonló értékrendet használt, mint amely az indiai és kínai típusú kultúrkörön belül maradt fenn, és ehhez hasonló koncepció épült a modern nyugati világképbe a Karl Jung által megteremtett „Kollektív Tudattalan” kategóriája jóvoltából. Eszerint a világegyetemben nincsenek elkülönült részek, hanem minden a mindent-átölelő valóság része, következésképp az emberek is az energiavibráció szintjén finom, szétszakíthatatlan kapcsolatban állnak egymással. A valóság magasabb szintjén konfliktus tehát nem létezik, csupán az ellentétes pólusok dinamikus harmóniája, amelynek társadalmi vonatkozásait dolgozta ki a konfucionizmus. Ez lényegében nem egyéb, mint a szkíta hagyományok társadalmi vetülete, viszont amely tulajdonképpen az ezeréves keresztény Magyarország szellemi axisát is adta.

a., Elidegenedés és Organikus Lét:

A műveltség és kultúra tehát nem puszta máz, hanem olyan erő, amely felemeli a társadalmakat, ugyanakkor ennek előfeltétele van. Hiszen a jelen azon gyakorlatával szemben, amely elsődlegesen a Relatívval kapcsolatos alárendelő módszerek fontosságára helyezi a fő hangsúlyt, elengedhetetlen annak hangsúlyozása, hogy a mellérendelő módszerek elsődlegesen azért fontosak, mivel az emberi méltóság és autonómia biztosítása egyúttal képes az ember azon legbelső igényének kielégítésére is, amely a belső út fontosságát szem előtt tartva kapcsolatát az Abszolúttal folyamatosan biztosíthassa, és annak eredményét a Relatív szférában hasznosítsa.

4., Európa rejtett történelme:

Nem csupán Kelet-Eurázsia hanem Nyugat-Eurázsia kialakulásával kapcsolatban is kívánatos lenne sok mindent átgondolnunk annál is inkább, mivel az európai historiográfia egyes képviselői szerint a történelemírás története a történelemhamisítások története is, és igencsak megkérdőjelezhető az a történelem-kép, amely a többségben kialakult pl. Európa születéséről.

A., Köbméternyi kegyes csalás:

Az európai középkortudomány szinte kizárólag az okmányokra épül, és ezek megbízhatósága több mint kérdéses, jóllehet már történtek próbálkozások ennek megkérdőjelezésére. E folyamat felgyorsítása meglehetősen időszerű hiszen ma már hivatalosan is elismert, hogy az európai civilizáció kialakulásának folyamatáról vallott hivatalos álláspont nem elhanyagolható része a mintegy 1 köbmétert kitevő, kolostorokban gyártott hamis oklevelek, tudósítások, krónikák alapján jött létre, annak alapján, hogy „Isten akarata ez”.

I., Egy szépítés története:

Az Egyház mindenható ereje lehetővé tette az „Isten akarta így” egykori indoklását, amelynek késői káros hatásait annak idején előre nem láthatták. Ma viszont időszerűnek tűnik az azzal történő őszinte szembesülés, hogy Európa saját lelkiismeretének ily módon történő elaltatásán keresztül elsősorban magát Európát fosztotta meg szellemi továbbfejlődésének lehetőségétől. De a kor divatja ezt diktálta akkor, hisz Bizánc is valami hasonló módon szépítette meg saját történelmét.

B., A „Barbár” Népvándorlás valódi arca:

A dokumentumok felsőbbrendűségébe vetett egyoldalú hit sikerrel volt képes mindezidáig megakadályozni, hogy a történelemkutatás elsődleges szempontjának az archeológiai leletek lehető legszélesebb körű vizsgálatát tekintsék. Pedig az eddig előkerült leletek összehasonlítása azt valószínűsíti, hogy az 1-2 évezreddel ezelőtti események egészen másképp történhettek, mint ahogy azt a világ zöme mindmáig hiszi.

I., Atilla, Nibelungen, és a Grál igaz története:

Az ortodoxia 1800 éves alárendelő uralma a csupán mellérendelő értékrenddel megvalósítható belső spontán szabadság lehetőségének következetes megszüntetésével olyan merev szellemi struktúrát teremtett mára, amely mindezidáig nem igen tette lehetővé azon nyitottság általánossá válását, amelyek az egykori valós állapotok lehetőségét elfogadhatóvá tennék.

II., Ghandara és az arányok eltorzítása:

Lényegében a Szent Inkvizíció alárendelő módszereivel a köztudatra erőltetett, egyoldalúan Európa-központú szemléletmód az egykori események valóságos megítélését szinte lehetetlenné teszi. Az ily módon kialakult globális köztudat ugyanis ennek eredményeképpen az arányérzék olyan súlyos torzulásait szenvedi el, amely lehetetlenné teheti a régmúlt téves megítélése következtében a nyugati civilizáció kívánatos megújulását is. Vagyis azon kitöréspontok felfedezését, amely biztonságos jövőjét illetően a helyes irány megtalálását tenné lehetővé.

C., Nagy Károly és az avar kincsek nyomában:

Az u.n. „Nagy Károlyi Renaissance” jelenségének alaposabb elemzése kiderítheti, hogy a frank uralkodóval kapcsolatban mindmáig érvényesnek hitt álláspontok megkérdőjelezhetők több vonatkozásban is. A jelenséggel kapcsolatos következetes mélybúvárkodás nem csupán a jelen nyugati közelítésmód morális hiányosságait képes megvilágítani, de azt is bizonyítja, hogy ezen hiányosság már pl. Nagy Károly esetében is bizonyított. Vagyis a nyugati történelemszemlélet igen jelentős mértékben nem egyéb, mint ennek olyan következetes elkendőzése, ami többé-kevésbé egyéb korokban is kimutatható.

5., Egy új típusú értékrend szükségessége:

Vajon nem kellene-e az eddigieknél sokkal komolyabban elgondolkozni annak lehetőségén, hogy jelen problémamegoldó módszereink hiányosságai annak legfőbb oka, hogy nem tudunk a globális kihívásokkal megfelelő hatékonysággal szembesülni, és vajon nem kellene-e a nem elég széles alapokra helyezett, és sok esetben inkább csak a jelenségek külső felületére figyelő, a nagy összefüggéseket mellőző, nem elég mély módszereinek radikális megreformálására koncentrálnia?

A., Egy oxfordi gondolatszikrái:

Joggal vetődhet fel tehát annak kérdéses mivolta, hogy a 20. sz.-ban történt-e egyáltalán haladás, illetve nem következett-e be ehelyett inkább komoly visszalépés? Vajon az ember morális lényként történő haladása nem kullog-e végzetesen technikájának – haladása mögött? E kérdést inspiráló tünetek ugyanis mind egyértelműbbek, és ezek zöme a 19. sz. történelemszemléletére vezethető vissza.

B., A szkíta Zoroaszter:

Az ógörög történészek jóvoltából úgy tudjuk, hogy Ázsia korai történelmét 2000-4000 éves szkíta dominancia határozta meg, amelyhez a szkíta Zoroaszter a trójai háború előtt 5000 évvel történő megjelenése fűződik. A Zoroaszter név általános elterjedése több, mint 8000 év óta arra enged következtetni, hogy nemcsak egy, hanem több Zoroaszter is lehetett, és ugyanakkor méltán vetődhet fel az is, hogy az valószínűleg nem személynevet rejt, hanem egy szellemi rangot csakúgy, mint ahogy az a szintén szkítaszármazék történelmi Buddha (Buda) esetében is fennáll, aki szerint előtte is voltak Buddhák és őutána is lesznek.

I., Kvantummorál:

Eliade szerint a Termékeny Félholdról származtak azon alapimpulzusok, amelyek alapvető hatással voltak az indiai és kelet-ázsiai értékrend kialakulásának folyamatára, amelyeket viszont Zoroaszter szelleme termékenyített meg, és mivel az indiai-kínai szellemiség morális alapjai végeredményben ugyanazok, mint amelyek alapjaihoz a kvantumfizika formájában ért el a nyugati világkép, következésképp az évezredekkel ezelőtti őseurázsiai szellemiség nem ok nélkül határozható meg kvantummorálként is.

II., A Kvantumminőség Eurázsiája:

Az évezredekkel ezelőtti zoroaszteri szellem erőteljes misszionárius-tevékenységet folytatott, amely tevékenység eredményeképpen alakult ki azon „Dharma” illetve „Tao” jellegű törvényszerűséggel jellemezhető organikus rend, amelynek jóvoltából megszülethetett az ősi eurázsiai egység az Indus-völgy, Mezopotámia, Óegyiptom, Óeurópa és a Sárga-folyam civilizációja között, amely a helyi formális különbségek ellenére tulajdonképpen egy folyamatosan összefüggő, egyetlen egészet alkotott.

III., Európa-1 Üzenete:

Az emberiség több mint 10.000 éves történelméhez képest elenyésző az a néhány utóbbi század, amikor az Inkvizíció merev, alárendelő, inorganikus szellemi struktúrája globális dominanciára tehetett szert. Az Óeurópai Civilizáció a kb. Kr. e. 5500-től kb. Kr. u. 500-ig mintegy 5000 évig egyfajta olyan mellérendelő „kvantummorál” szellemében élt, amelynek atavisztikus spontanitása a mainál sokkalta organikusabb életre tette alkalmassá kora emberét.

a., Az Írásbeliség Kezdetei?:

Az emberiség Kr.e. 5200-ból származó, legrégebbi írásmódját – amelyet Hood ismertetett a „Scientific American” 1968 májusi számában - a Kárpát-medencében, Tatárlakán ásta ki 1962-ben Vlassa kolozsvári régész. Ez az írásmód nagyban hasonlít az első szumír írásra, amely 1500 évvel később jelent meg Mezopotámiában. Gimbutas állítása szerint a szumírok egyik fontos komponensét alkotó u.n. Jemdet-Nasr-i népesség a Kárpát-medencéből származott, ahonnét készen vitte ezen írását magával Mezopotámiába. Azonban annak valószínűsége is igen nagy, hogy a kínai írásmód is ebből fejlődött ki.

c., A Szellemtörténet Tanulságai:

Amennyiben a 19. sz. történelemfelfogásának lényegéből fakadó zsákutca lényegét megérteni vagyunk képesek, akkor le tudjuk vonni a szükséges tanulságokat. Carr professzor megállapítása szerint a történelem nem múlt, hanem jövő, és a jó történész csontjaiban a jövő rejtőzik. Új történelemfelfogásra tehát mindenekelőtt azért van szükség, hogy annak mentén egy olyan új, életmentő globális értékrend legyen képes létrejönni, amely egy idővel felválthatja a jelen inorganikus, öngyilkosságba vivőt.

IV., A Szabadság Dimenziói:

Azon Tudás, amely Zoroaszter jóvoltából meghatározhatta az ősi eurázsiai egységet a 90%-ot kitevő láthatatlan dimenziókkal történő szoros szimbiózisra épül. Arra tanít, hogy az Életet morális tartalommal, legbelsőnk finomításával, az Egyetemes szolgálatával töltsük. A Valódi Szabadság fenntartásának feltétele tehát a 90%-os Láthatatlan Valósággal való kapcsolat.

a., Emberség és Magyarság:

A magyarság utóbbi évszázadának történelme miatt nem képes saját problémáinak megfelelő mértékű megoldására. Az ennek következtében kialakult kiegyensúlyozatlan állapot azonban messze túlmutat a magyarság problematikáján, és az mintegy a globális problémák megoldatlanságának modelljeként is felfogható. Vagyis az ennek kapcsán elindítható gyógyításfolyamat a globális problémák hatékony gyógyításfolyamatának kiindulási pontjaként is tekinthető.

Napkeltére várva, avagy az organikus méltóság forradalma

1., A Tragédia Árnyékában:

Egy új típusú egyetemesség megteremtése nélkül a globális lét katasztrófába torkollhat, hisz a Földünket egyre gyakrabban érő, legkülönbözőbb természeti csapások és az éghajlat szélsőségei arra figyelmeztetnek, hogy a puszta túlélésünk követeli meg tőlünk a morális értelembe vett új évezred megkezdését. Át kell ugornunk az önmagunktól való inorganikus, elidegenedett moráljával átitatott utóbbi ezredet és ott kell folytatnunk, ahol egy-két évezrede megállásra kényszerültünk.

A., Korparancs:

Túlélésünk feltétele a radikális morális megújulás, vagyis a jelenleg csupán a valóság 10%-át tükrözni képes tudás helyett annak visszaszerzése, amely a 100% követelményrendszeréhez jobban képes valamennyiünket közel hozni. Szükséges lenne annak tökéletlen megértése, hogy az ezt legjobban segíteni képes modell az, amely az évezredek próbáját kiállta, és így képes azt segíteni, hogy a lét- és életfenntartó, gyakran „szent”-ként tisztelt, a 100% követelményrendszerét maradéktalanul kifejezni képes princípiumok áthathassák a mindennapjainkat.

B., A Pillangó Szárnya:

Azon világválság idejét éljük, amikor az új gondolkodásmód döntő hatáshoz vezethet, így a káosz-közeli állapotokban bekövetkezhet a „pillangóhatás”. Ahogyan annak a bizonyos pillangónak a legendás szárnycsapása megmozgatja a levegőt, és az áramlás addig erősödik, amíg meg nem változtatja az időjárást Földünk túlsó oldalán, a globális válságban látszólag jelentéktelen cselekedetek is annyira felerősödhetnek, hogy változást idéznek elő az egész rendszer viselkedésében.

I., Vallás és Művészet:

A művészet alapvető hatások kiváltására alkalmas, és mivel a láthatatlan 90%-os valóságtartalmak közvetítésében hagyományos szerepet betöltő vallás szerepe meggyengült, ezért időszerűnek tűnik a művészetben rejlő lehetőségek kiaknázása, hiszen a művészet formálja a képzeletet, új felismerésekhez vezethet, segíthet kialakulóban lévő nézeteket kikristályosítani, vagy akár új társadalmi mozgalmakat indíthat el.

II., Balfélteke és Jobbfélteke:

A nyugati kultúrkör problémamegoldó kísérletei a bal-agyfélteke racionalitásának szellemében fogantak, azonban időszerűnek tűnik a művészet módszerei által használt jobb-agyfélteke azon emocionális-ösztönös tartalmának bevetése, amely nagyobb eredménnyel kecsegtet mint ami a puszta rációval érhető el. Hiszen az emberi motiváció azon legmélyebb forrásához kell elérnünk, amelyet a jobb agyfélteke intuitív-kreatív tartománya rejt, és amelyet ugyanakkor a modern társadalom nagyrészt érintetlenül hagy.

III., Beuys és a Kelet:

Részben hasonló szándékkal találkozunk Beuys – a 20. sz. utolsó évtizedeinek legnagyobb hatású művésze - esetében, bár sajnálatos, hogy Ázsiával történő kacérkodása megmaradt a flört szintjén, ugyanakkor az általa mutatott irány következetes végigjárása ma talán még aktuálisabb, mint az ő idejében volt. Hiszen a valóság meghatározó, de láthatatlan 90%-a hasonló módszerekkel írhatók le, mint amelyekkel elsősorban Kelet-Eurázsia hagyományos művészetszemléletében maradtak mindmáig élő gyakorlatként fenn.

a., Az Egész Egészsége:

A Tantra szó jelentése arra utal, hogy az ember képes tudatának kozmikus méretűvé tágítása által a természet egészének hálójába, szövetébe magát visszaintegrálni, hiszen eredendően a pozitív Nagy Egész részei vagyunk, onnét jöttünk és oda tartozunk, és ahonnét csupán a negatív tendenciák képesek időközönként kiszakítani bennünket.

b., Növény és Ecset:

Civilizációnk mély válságban van, mivel azon nyugati értékrenden alapul, amely maga is megérett az alapvető reformációra. Úgy tűnik azonban, hogy ezt lehetetlen megkezdeni másképp, mint azon szellemi szubsztanciák átültetésével, amelyekre azon kultúrában való mélybúvárkodással nyerhetünk, ahonnét a Nyugat legnagyobb kihívásait kapja. Azon szellemi szubsztanciákról beszélünk tulajdonképpen, amelyek következtében maga a nyugati civilizáció is létrejöhetett, ugyanakkor ezen civilizáció jelen állapota éppen annak szükségszerűségére hívja fel a figyelmet, hogy elkerülhetetlennek tűnik az egykor már birtokolt, jóllehet elfelejtett értékrend újratanulásán keresztüli megújulás. Egy új típusú művészet azonban, a nyugati értékrend megújulásának ügyét rendkívüli mértékben segítheti, mivel a szkíta alapokból továbbfejlődött kelet-eurázsiai művészet azon elsődleges tényezőre figyelmeztet, hogy az emberi civilizáció alapja is maga a természet, amely tény a globális megújulásunk szempontjából elkerülhetetlen fontossággal bír.

c., Szkíta Renaissance:

Civilizációnk ott tévedt zsákutcába, amikor megtagadta eredendően természetközpontú szkíta szellemi gyökereit - amellyel az organikus lét spontán szabadsága megvalósulhat -, és amelynek jogaiba történő visszahelyezését nem kerülhetjük el, hiszen egy új típusú, egyetemes érvényű organikus értékrend kialakítása nélkül nem leszünk képesek ezen civilizáció kívánatos megújítására.

C., GENÉZIS, avagy A Szellem Művészete:

Míg napjainkig Kelet tanult Nyugattól, ma Nyugaton a sor. Míg Nyugat elsősorban technikai-gazdasági tudást adott, Kelet még mindig tud valami olyasmit, amit a Nyugat már elfelejtett. Ez a plussz-tudás az organikus értelemben vett szellemiség, moralitás, mentalitás, természetesség és életerő azon témakörébe tartozik, amelyet mindezidáig a keleti világkép, értékrend, következésképp az azon épülő a keleti művészet volt képes a legteljesebb mértékben kibontani. Vagyis nem elsősorban a valóság jelentéktelenebb 10%-át hasznosító nyugati módszerek, hanem a 100% maradékát magába foglaló, a végtelen természet kozmikus vonatkozásait is maradéktalanul integrálni képes ősszkíta, mára már keleteurázsiaivá vált etikai-esztétikai közelítésmódok alkalmasabbak a 21. sz.-i globális korkihívás maradéktalanabb megválaszolására annál, mint amit a Nyugat képes felajánlani. Különösképp időszerűnek tűnik a kérdésfeltevés azon tény fényében, hogy ezek a Nyugat részei voltak egykor, amikor a nyugati civilizáció létrejött, következésképp kívánatos lenne ezeket különösképp jelen kritikus korunkban úgy tekinteni, mint amelyek úgy a Kelet, mint a Nyugat közös örökségét képezi. Vagyis olyasmiről van szó, amely méltó arra, hogy újra elfoglalhassa egykori méltó helyét a világkultúra fő áramában, mivel nem ok nélkül tekinthetjük másnak, mint az élő természet kvintesszenciáját kikristályosítani segítő azon módszernek, amely az élet pozitív vonatkozásai összességét képes oly módon magába integrálni, amely az élet pillanatnyilag akadályoztatott folyamatossága elöl az akadályok elhárítására képes.

Forrás: http://gondola.hu/cikkek/56745