|
A Gyöngy
2014.09.03. 19:43
Fény Fiai elindulnak
Istengyermek mindahány
A gyöngyért, tapasztalásért
mindenikük alászáll
Magas szellem egeiből
mint gyöngyért a gyöngyhalász
Le a sűrű, mély anyagba
miközben elhagyva lassan
fényes ruhát, magas tudást
mindazt, ami csak gátolná.***
Közben várja jó Atyja, ki
Alfa és az Omega**
két kezében világunkat
mint egy gyöngysort, úgy tartja
megismerés szabadságát
tapasztalás útját adva.
Azért örül fiának, a
"tékozlónak" oly nagyon
mert visszatért a gyöngyével
nem veszett el az úton
Legnehezebb, út közepén
hol a legnagyobb a mélység
ahol tart most a csapat
Idejében szól tán intés:
Fogytán a lég, fordulj vissza
Fény felé, és szólj társaknak!
Gyöngyhalász, ha elmerülne
mindörökre, csak néma gyász*
Nem lenne, ki mesélhetne
társnak, unokának már.
(2014.07.16.este7h)
* "...Nincs sírkereszt, csak néma gyász
ha örökre elmerül a gyöngyhalász." Pártos Jenő/Bizet: A gyöngyhalász
http://kapcsolat.hu/blog/kultura/11627-bizet-gyongyhalaszok-nikolai-gedda
** Sumerok ha teremtő képességűnek tekintettek valakit, kezébe gyűrűféleséget rajzoltak, olyan karikát. amihez érintő egyenes is tartozott, mindíg kettőt (Shen gyűrű - Csön-csön gyűrű...?). A kör érintővel: írott alfának vagy nagy nyomtatott omegának is olvasható. Így már érthető, miért szerepel mindíg két teremtési gyűrű az ábrázolásokon.
*** A Gyöngy Dala
Mikor még csak kicsiny gyermek voltam,
birodalmamban, Atyám házában laktam.
[...].
Kincstárukból útravalót kaptam,
mit a hosszú úton magam elbírhattam
[...].
Ékköves ruhám tőlem elkérték,
míg utamon járok, nékem megőrizzék.
Arany palástommal is így tettek,
mely királyi magasságomra méretett.
Szövetséget is kötöttek velem,
szívembe írták, hogy soha ne feledjem:
„...onnét elhozzad azt a drágagyöngyöt,
Elindultam napkeletről, mentem,
haladtam két küldöttel kíséretemben.
[...].
Hogy azt a nagy sárkányt ellenem ne küldjék,
magamra öltöttem azok viseletét.
[...].
Nem tudom miképpen, de mégiscsak rájöttek,
hogy idegen vagyok, messzi földről küldtek.
Csalárd módon kelepcébe csaltak,
minden földi jóval el is csábítottak.
A sok földi jót én sorban megízleltem,
hogy királyi sarj vagyok, menten elfeledtem;
s e sötét pillanattól kezdve
az ő királyuknak szolgájává lettem.
Még a nagy gyöngyöt is elfeledtem,
amiért szüleim egykoron elküldtek.
A jó ételektől nehézzé válva,
zuhantam az álom mélységes bugyrába.
[...].Szívhez szóló levelet is írtak,[...]
Ébredj fel, ébredj fel mélységes álmodból,
Levelünkben írott szavainkat halld meg!
Emlékezz, ki voltál: király ivadéka,
Ki most szolga-jármot vettél a nyakadba;
[...]
Emlékezzél vissza ama drágagyöngyre,
Miért Egyiptomba leküldöttünk téged!
[...]
Tovább: http://hu.netlog.com/vargaagnes1969/blog/blogid=341608
Kétféle Egyiptom volt: a kezdeti, amit "idegenek", (hosszúfejűek) alapítottak, az utolsó olyan államalakulat volt, amely nagy tömegben a nép szellemi-lelki fejlődését szolgálta (misztériumiskolák).
Az oktatást végző papok később megrészegültek a kezükbe jutó hatalomtól, gazdagságtól, azzal visszaélve saját javukat kezdték szolgálni. Ekhnaton, az utolsó "hosszúfejű" fáraó próbálta ezt visszaszorítani, de halála után végleg "elsötétült" Egyiptom.
A Párthus birodalom ez utóbbival találkozott. A Gyöngy Dala is erről az időről szól.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
