|
Az Arvisurabeli MAG-nép urai (1.rész)
Ilona 2007.01.21. 22:45
 Mese(?) történelmünkről a régmúlttól napjainkig
(Tatai Universitas tábor 2005. évi előadás anyaga - bővített)
Néhány szó az Arvisurákról
A hun-magyar őseinknél és más rokon népeknél is az volt a szokás, hogy a legfontosabb eseményeket mindig lejegyezték, hogy az utókor számára az örök tanulságul megmaradjon. Ezeket az eseményeket mindig csak 10, 20, sőt 30 évvel később örökítették meg azért, hogy ekkorra ezek már teljesen tárgyilagosak és tényszerűek legyenek. Így már talán érthető, hogy ennek a gyűjteménynek miért éppen Arvisura, azaz igazszólás a neve.
Az Arvisurák.rovásírással kerültek lejegyzésre, általában agyag vagy fémlapokra, azokat a példányokat pedig, melyeket a távolabbi utókornak is meg kívántak őrizni, többnyire aranylapokra rótták. A rovást csakis erre speciálisan kiképzett rovósámánok végezhették.
A rovásokat tartalmazó lapokat mindig az un. Beavatott Központokban őrizték, melyek mindig jól elrejtett helyeken voltak, tehát beavatatlan személyek soha nem férhettek hozzá. Egykor ilyen szellemi központ volt többek között a mezopotámiai Nippur, az egyiptomi Karnak, Hetevarett, majd ezek veszélybe kerülését követően Ordosz, vagy a mai Tbiliszi környékén fekvő Magyarka. Később, Atilláék Kárpát-medencébe történő visszavándorlását követően egy ideig országunk területére, Buda földalatti világába menekítették az ordoszi szellemi központot, s itt őrizték egészen István király uralkodásáig. A kereszténység felvételével azonban idegen papok árasztották el országunkat, akik a pápa dekrétumaira nemcsak hogy megsemmisítettek szinte minden ősi magyar emléket és rovásírást, de sajnos a szellemi központ kincseinek megszerzésére is erősen fájt a foguk. Ezért István parancsot adott unokaöccseinek, András, Béla és Levente hercegeknek, hogy az Élet Templomának kincseit menekítsék ki Ural-Budára a rokon manysikhoz. A manysik pedig eleget is tettek a feladatuknak, s nagyon hosszú évekig őrizték azokat. Azonban a sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (2160 évenként) az egyes rokon népek át kell, hogy adják egymásnak a szellemi központ őrzésének feladatát és a rovásírás jogát, így az akkori manysi sámán, Szalaváré Tura a II. Világháború idején egy partizán egységhez beállva, eljött Magyarországra, s megkereste az erre legalkalmasabb beavatottat, aki Paál Zoltán, ózdi vasgyári munkás lett.
Paál Zoltán is eleget tett feladatának, éveken keresztül írta az Arvisurákat. A kéziratok kiadásával többször és több helyen is próbálkozott, de ez csak halálát követően került nyomtatásra. (A Püski Kiadó jóvoltából az alternatív könyvesboltokban ma is kapni lehet).
Az ataiszi kulturális bölcsője
Az Arvisurák történetei az egykori – azóta már víz alá került kontinensen – Ataiszon kezdődnek. Ez a Csendes-óceánon volt található, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.
Erre a bizonyos Ataiszra érkezett Kr.e. 8508-ban egy idegen „égi-szekér”, amelyen egy Arvisura-Anyahita nevezetű nő is utazott. Ő lett később a magyarok Nagyboldogasszonya. Leszállásukkor meghibásodott a járművük, s mivel nem tudták megjavítani, a csoport kénytelen volt itt maradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre.
Anyahitának a szintén kaltesi (azaz szíriuszi) származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak (hogy ez mit jelent, még szó lesz róla). Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Agaba, Piroska-Iréne, Magóg, Saka, Mitra, Uruk, Éva-Tünde, Úr, Él és Van.
Ez volt az a család, aki megszilárdította Ataiszon a fejedelmi hatalmat, megszervezte az ataiszi államot. Megtanították az embereket a földművelésre, a csatornázásos és a lépcsőzetes növénytermesztésre, az állattenyésztésre, a törzsek közötti kereskedelemre, az ételek elkészítésének módjaira, a fémmegmunkálás módjára, s a különféle gyógymódokra. Anyahita három legkisebb fia Úr, Él és Van különböző Isten-eszme és vallás megalapítóivá váltak.
Anyahita kezdte el rovásírással leróni a szülőbolygójának hitvilágát és tudományát, amit aztán lemásolva továbbadtak minden törzs számára. Tehát tőlük származik az első képírás is, amire megtanították a környezetükben élő embereket, amit egyes csoportok aztán a saját igényüknek megfelelően továbbfejlesztettek, átalakítottak, s így terjesztettek tovább. Az egyistenhit és a világ teremtésének tana is az ő családján keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered, csakúgy, mint pl. az újszülöttek névadása is.
Gyakorlatilag ez a család tanított meg bennünket minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának kifejlődéséhez szükséges volt. A 24 Hun Törzsszövetség, illetve a magyarok beavatottjai ezzel a magasabban fejlett kultúrával mindig fenntartotta a kapcsolatot, kb. 100 évenként pedig ők is személyesen ellátogattak ide.
Az itt megtelepedett szíriusziak irányítása alatt, azok leszármazottjainak nemzettségeiből különböző törzsek alakultak itt ki, mégpedig a fekete- és fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei). Az ezen törzsek egyes beavatottjai – akik a leginkább a szíriuszi gének örököseinek mondhatták magukat - idővel megalkottak egy külön csoportot, akik a MAG nép lettek.
Ataisz MAG népe
Anyahita legkisebb gyermekének, Vannak született egy kisfia, akit Magyarnak hívták. Magyar nagyon jól látta azt, hogy a földi emberek a legkisebb jólétért is képesek becsapni, sőt megölni másokat, ezért hogy magasabb szellemi szintre próbálja emelni őket, megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat. Ekkortól ennek a hitrendszernek a követőit kezdték el magyaroknak nevezni. Ezek az emberek tehát nem egy törzsből származtak, hiszen bármely törzs tagjait befogadtak maguk közé, ha be tudtak közéjük illeszkedni, illetve ha bírtak azokkal a jellemzőkkel, mint a csoport többi tagja.
„A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.”
Mint ebből láthatjuk, magyarnak lenni, akkoriban nem faji vagy törzsi hovatartozást jelentett, hanem egyfajta lélekminőséget és szellemi szintet, hiszen közös jellemzőjük volt az egyistenhit, a békességes megoldásokra való törekvés, ami a mai világunkban is nagy szó, nemhogy abban az időben.
Élt tehát egy MAG-magyar népcsoport valahol Ataisz szívében, akik bizonyos „emelkedettebb” lélekminőséggel bírtak, s egyfajta héjként körbevették őket különböző törzsek: agabák, indijók, sakák, maják, Uruk törzse, valamint a fekete és fehér hun törzsek, akik tehát a magyar MAG védőrétegét képezték. Ám ehhez hasonló struktúrát alkotott sok más nép is, mint pl. a kelta törzsek, hiszen a központi magot ott is a druidák képezték, akik a szakrális kapcsolatot biztosították az őket körülvevő és védő többi kelta törzs számára. De hasonló volt a felállás a méd törzsek és a máguspapok esetében is. Sőt a Magyar Törzsszövetség megalakulását követően szintén megmaradt egy ilyen struktúra, hiszen a különböző törzseink között ott volt a Nyék törzs, akik ezt a beavatott MAG csoportot alkották.
Vegyük észre, hogy ez a modell egyfajta analógiát mutat az emberi lélekkel is. Hiszen a MAG teljesen megfeleltethető a lélek központi részével, a lélekelektronnal. És mindkét központi részre igaz, hogy ez jelenti az összekötő kapcsot a fraktális rendszeren keresztül az Atyához. A külső rész esetében pedig úgy a lélek, mint a hun törzsek esetében is igaz, hogy egyfajta védő funkciót látnak el, ugyanakkor az állandó mozgásuk révén tapasztalatokat szereznek, a törzsek a kalandozásaik, míg a lélek pedig a különböző inkarnációk során.
Ha ezt a rajzot 90 fokkal elforgatjuk, akkor pedig egy SZEM alakzatot kapunk. Fiziológiai szempontból a szem szó olyan szervre utal, melynek feladata a FÉNY érzékelése. Sprituális szemszögből a szem a tisztánlátás forrását, illetve a hatalmat szimbolizálja. Gondoljunk pl. az egyiptomi misztériumokból Horus jobb szemére, mellyel a hagyományok szerint gyógyítani tudott, semlegesíteni a gonoszt, meglátta a jövőt, materializált, stb. Horus szemét a mai napig tisztelet övezi, sőt minden misztikus hagyományban úgy ismert, mint Isten mindentudásának és mindenhatóságának a szimbóluma.
Ráadásul a hét törzs, a FÉNY-t alkotó hét időforrás szimbólumának is megfeleltethető, s eszerint pedig ez azt jelenti, hogy a MAGyarság valóban a FÉNY népe.
Érdekes, további összefüggést lehet találni pl. a hun-magyar-székely rovásírásban is. Ha jól megfigyeljük, ezen rovásjelek között van két olyan jel is, amely nagyon hasonlít a szemre. Ezek pedig az "F" és az "LY" betűk. Ha tudjuk, hogy, az "F" a Forrást jelöli, illetve, hogy az egyetlen "LY" betűvel kezdődő szavunk - nem véletlenül - a Lyuk, ami szintén a Forrás kiáradásának helyét jelöli, akkor talán még jobban érthetőek a fenti összefüggések.
A MAG szó ugyanakkor egyben magában is rejti a SZEM-et is, hiszen gondoljunk csak pl. a búzára: a búzaMAG nem más, mint búzaSZEM is egyben, amit a nép egyszerűen csak életnek nevez. Ugyanakkor emlékezzünk pl. Noé fiaira, akik szintén az élet csíráját jelentették a földi emberiség történelmében. Noé fiai, Sém = szem, Khám = (visszafelé olvasva) mák és Jáphet = (több nyelvben, mint pl. finn, szanszkrit) gabona jelentésű. Márpedig mit szokás tenni a maggal? El szokták vetni! Nos, valóban ez történt Noé fiaival is, hiszen egy-egy nép sarjadt belőlük. De ugyanígy Samasna-Pisti, másnéven Szemes Napisten, Hunor testvére Magor, vagy éppen Árpád neve is magában rejti a magot.
Másrészt a magvetést kozmikus léptékkel nézve is lehet értelmezni. Gondolok itt a Föld benépesítésére egy-egy újabb teremtési korszak kezdetén. Ehhez tudni kell, hogy tizenkét-féle géncsoport létezik, az egyes zodiákusoknak megfelelően. Amikor a bolygón egy-egy teremtési korszak elkezdődik, az egyes népcsoportokat nem egyszerre telepítik le, hanem a géncsoportok bizonyos sorrendje szerint. Ennek megfelelően az "elsődleges" géneket hordozó csoport érkezik legelőször, mert ők azok, akik olyan tulajdonságrendszerrel bírnak, hogy képesek a később érkező többi csoport számára a megfelelő feltételek megteremtésére. Ezt a bizonyos "elsődleges" gént hordozzák a zsidók is, s eredendően épp ezért nevezték őket „Isten kiválasztott népének”. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ugyanilyen elsődleges genetikai hordozók vagyunk mi, magyarok is. (A két nép gyakorlatilag kétféle pólust képvisel, ezért az egyensúly megtartása miatt nem is lehetne csak egy nép az elsődleges génhordozó.) Ezek a MAG-lelkek tehát azzal az isteni küldetéssel érkeznek a Földre, hogy a lelki fejlődésükben náluk alacsonyabb szinten lévő embertársaikat MAGukkal felemeljék, nemesebbé tegyék. Ezért fontos, hogy ilyen MAGvak mindig legyenek a Földön, máskülönben az emberiség elkorcsosul, lelki evolúciós fejlődésében megtorpan, vagy akár vissza is zuhan.
Ugyanerre utal egyébként az un. Magyar Biblia, vagy más néven a Káldeusok Bibliája, hiszen abban is azt olvashatjuk, hogy a Földre elsőként letelepülő népcsoport a kusok népe volt, Isten velük kötött szövetséget, mely szövetség szimbóluma az arany fokos volt. (S lám, a mai napig fokossal ballagnak a magyar diákok!) Ők voltak a „Tudás Fényének birtokosai”, S csak „később, mikor a Föld Napja már más csillagképen ért a Földre, betelepült a Föld többi csillagképének szülötteivel is. Az égből a földre rendelt uralkodó hatalom királyának Én-Lil népe megtartójának örök lakóhelyül Én-Lil, így Hunország hegyét jelölte ki.” Lakóhelyük NI-HUN volt, mely szó egyik írásjeleit azonban rosszul olvasták el, s ebből lett a Dil-mun.
Egyébként több, más forrás is megemlíti, hogy a hun-szkíta-magyar nép volt az elsőként Földre érkező nép. Pl. a zsidó származású Epiphaniosz azt írta, hogy „a földkerekség teremtésekor mindenki szkíta volt”. Hérodotosz szerint szintén „a magyar a világ legrégibb népe”.
Egyébként minden MAG, MAH, MAK, MAJ, MA kezdetű szó a világ minden nyelvén a legszebbet, leghatalmasabbat, legcsodálatosabbat jelenti, amit az ősi magyar-MAG néptől vettek át. (Pl.: magna, magister, magistrate, magnifico, magnify, major, stb.)
Érdekes módon a MAG nép vezetői valójában is magasak voltak. Akár Nimródot, Árpádot, Szent Lászlót, vagy a Pálos Rendet megalapító Boldog Özsébet vesszük példának, valamennyiükről azt jegyzik fel, hogy olyan magasak, hogy kiemelkednek a népük közül. De emlékezzünk arra is, amit Anyahitáék családja, valamint a többi szíriuszi eredetű emberről feljegyeztek a rovósámánok, hogy ők ugyan hozzánk hasonló biológiai felépítésű emberek, de bizony 1-2 fejjel magasabbak nálunk. Így teljesen logikus, hogy akik az ő génjeiket örökölték, szintén magasabbak lettek.
A MAG elvetése
De térjünk vissza egy kicsit Ataiszhoz. Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek, aminek következtében Ataisz süllyedésnek indult. Ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik el tudtak menekülni, azok az egyes - már korábban létrehozott - ataiszi gyarmatokra menekültek. Ezek voltak: Hikszosz-óm (Egyiptom), Anina-óm (Mezopotámia), Parszi-óm (India), Agaba-óm (Észak-Kína), Indijó-óm (Mexikó), Kuszkó-óm (Peru), Saka-óm (Fidzsi-szigetek), stb.
Ez a MAG nép tehát, aki Ataisz kulturális bölcsőjében nevelkedett fel, szétszóródott szerte a Föld különböző pontjain, azaz a MAG el lett vetve. Ebből a MAGból keltek ki aztán a Föld legnagyobb kultúrái: Egyiptom, Mezopotámia, az Indus-völgyi, a Maja, vagy éppen az Azték kultúra. Ezen magas kultúrák aztán kezdtek elkorcsosulni, mert el kellett korcsosodniuk ahhoz, hogy a többi, náluk sokkal alacsonyabb szinten álló népeket feljebb emelhessék. Mert a vetőmagnak is el kell rohadnia ahhoz, hogy belőle új élet születhessen - (amint fent, úgy lent).
A történelem során többször és több helyen is történt ilyen „magvetés”, illetve ezek a magok aztán még tovább szóródtak. Hiszen a későbbi Itáliai-félszigetre kellett vándorolnia egy bizonyos Etúrnak és népének – azaz az etruszkoknak - ahhoz, hogy az ott élő primitív digo őslakosokat felemelve később kialakulhasson a nagy Római Birodalom. Ugyanígy az aháj és pelazg magnak kellett megtanítania, felemelnie, az elsüllyedt Atlantiszról odamenekült geri-beri „éhséghelléneket” ahhoz, hogy majdan megszülethessen a nagy görög kultúra. Még lehetne folytatni a sort, ám azt hiszem a lényeg megértéséhez ez is bőven elegendő.
MAG nép a Kárpát-medencében
Kr. u. 181-ben is megalakul a Van-tó mellett egy MAG-csoport, a Magyarok Tíznyíl Szövetsége, a 24 Hun Törzsszövetség erős védőburkán belül. A magyar MAG-nép aztán visszaköltözött a Kárpát-medencébe. Tették ezt egyrészt azért, mert nagyon jól tudták azt, hogy az utolsó jégkorszak előtt is ez volt a hazájuk. Másrészt nagyon fontos erőközpontok működtek, s működnek ma is ezen a helyen. S hogy ezeket ismét birtokba vehessék, visszatértek erre a szent helyre.
Egy ilyen MAG népnek a szülőföldje is kiemelt tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, s ez valóban igaz is a Kárpát-medencére. Ugyanis az itt élő növények, állatok génállománya a legstrapabíróbb a világon. Gondoljunk pl. a tönkölybúzára, ami az egyedüli növény volt Csernobil katasztrófája idején, ami nem fertőződött meg a sugárszennyezéstől. De az Arvisurák is megemlítenek egy bizonyos búzafajt, ami kiemelkedően jó minőségű volt, ez pedig az un. „sikilla” búza. Sikiláról annyit érdemes tudni, hogy annak az Etúrnak a lánya volt, aki kalandozó csoportjával az Itália-félszigeten letelepedve megalapította a később róla elnevezett Etúriát, az etruszkok birodalmát. Sikila korának legerősebb szintű beavatottja volt. Később ideköltözött a Kárpát-medencébe, s itt élte le élete hátralévő éveit a gyermekei és unokái között. Egyik fia, Tisza birodalmában termesztettek egy különleges búzafajtát, mely vetőmagot Sikila még a szíriusziaktól kapott, s ezt a fajtát épp ezért róla nevezték el sikilla-búzának.
A növényekhez hasonlóan az itt élő állatfajok is a legegészségesebbek az emberi táplálkozást illetően, mint pl. a szürke-marha, a racka-juh vagy a mangalica, aminek zsírja köztudottan egészséges még a magas koleszterin-szintű emberek számára is. Talán érdemes még említést tenni egyes háziállatainkról is, hiszen a pulik, komondorok és kuvaszok a kutyák közül is kimagaslanak ügyességük, okosságuk révén, vagy akár a magyar lovak, melyek szintén kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeznek.
Természetesen őseink nem mind egyszerre érkeztek vissza a jégkorszak előtti otthonukba, hanem több csoportban. Hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki:
1.) Kr.e. 4020-ban az egész 24 Hun Törzsszövetség lovasai közül érkezett vissza az első csoport, akik itt találták a jégkorszakot túlélő tarkós, medvés népeket, s a velük keveredve kialakult 6 törzs megalapította a Meleg Vizek Birodalmát. Utána minden 20 évben érkeztek kisebb vérfrissítő csoportok, főként esklók és széki-hunok.
2.) Kr.e. 2790-ben Eskló vezér érkezett Ordoszból, és Aranyosszék mellett megalapította az Aranyröges-Birodalmat. Ezzel a honfoglaló törzsek száma 7-re emelkedett.
3.) Következő hullámban a Pannonok jöttek be Kr.e. 800-ban, Pannon vezér vezetésével. Ebben a csoportban a 24 hun törzs minden törzse képviseltette magát. Őket követték hamarosan a kabarok, akik Kassa és Uzsvár közötti területen telepedtek le. Ekkortól beszélünk a Pannon Birodalomról.
4.) Őket követték 434-35-ben a széki- és kaza-hunok, Atilláék vezetésével. Ők is hamar összeolvadtak, eggyé váltak a már itt élő törzsekkel, megalkotva így a Nagy Hun Birodalmat. A hunok későbbi kivonulása is csak részleges volt, hiszen a kabarok, úzok (palócok) és széki-hunok törzsei visszamaradtak.
5.) Ötödik honfoglalóként érkeztek a Nagy Avar Égi Birodalom törzsei Baján fejedelem vezetésével 567 és 582 között, akikhez 575-ben az Alpár által vezetett Béla törzs is megérkezett, majd 570-670 között az uruki-mani keresztény tömegek.
6.) Ötödiknek érkezett 895-96-ban a Tenisur vonaláról a Hun és Avar törzsek maradványaival együtt a Magyar Törzsszövetség 10 törzse. Ezen törzsek és vezetőik a következők voltak: Kéri (Huba), Keszi (Töhötöm), Kürt (Áldor), Gyarmat-Kaszu (Barkó), Megyer (Kond), Kunmagyari (Szeret), Ogúz-Gyarmat (Előd), Tarján (Ond), Nyék (Laád) és Jenő (Tas).
S ez még így sem teljes lista, hiszen gondoljunk pl. a jászokra, kunokra vagy később a hajdúkra, akiket majdan az 1600-as évek elején telepítenek be az ország keleti részébe, illetve Erdélybe. Arról vajon miért nem szólnak a történelem tankönyvek, hogy ezeket a hajdúkat honnan is telepítették ide? Nos, valójában ők a Szakszin, Magyarka térségéből elinduló, badzsirt-, szavárd- és kuma-magyarok, Kék-tó melléki avarok, valamint az Azovi és Krími kánság területéről elinduló maradék Béla és Gyula törzsek önkéntesei voltak. Mind magyarul beszéltek, magyar rovásírással írtak, s uruki-mani bibliát olvastak. (Mintegy 92.000 harcosról valamint azok családtagjairól van szó!) A tananyaggal ellentétben ők nem marhapásztorok voltak, hanem kiváló harcosok, bár tény, hogy nagy marhacsordákat és kondákat is hajtottak ide. Ezt azonban mint adományt hozták magukkal, hogy az ínséges időkben ezzel segítsenek a rokon magyarok élelmezési gondjain. Ezeket a seregeket egyébként Kun László és Mátyás király leszármazottai vezették. Nagyon fontos szerepük volt a történelmünkben, hiszen Bocskai aligha könyvelhetett volna el bárminemű sikert a segítségük nélkül.
A beavatott hierarchia
Ősi MAG-népünk, köztük a MAG-ÚR beavatottakkal tehát visszaköltöztek a Kárpát-medencébe. De kik is pontosan ezek a beavatottak? Napjainkban már sajnos erősen keverednek ezek a fogalmak: táltos, sámán, beavatott, mágus, s már nemigen tudjuk, hogy van-e különbség a jelentésükben, avagy ugyanazt a fogalmat takarják. Ennek egyik oka az, hogy a különböző törzsek más-más megnevezéseket használtak. Aki a hunoknál sámán volt, azt az avarok bátnak, míg a magyarok pedig táltosnak nevezték. Az Arvisurákból azonban egyértelműen kitűnik, hogy alapvetően kétféle minőségről van szó, hiszen külön említik a sámánokat, és külön a beavatottakat vagy másnéven mágusokat. Ez utóbbiak esetében az ember eleve olyan tulajdonságokkal születik le a Földre, hogy már rendelkezik kiemelkedő képességeivel. Hiszen ő eleve Isteni küldetéssel, s olyan nagy volumenű feladatok elvégzésére érkezik ide, hogy eme paraképességek nélkül azt végre sem tudná hajtani. Ők olyan nagylelkek, akik egyébként magasabb (5-6.) dimenziókból jönnek ide. És létezik egy másik minősége a beavatottságnak, amikor az illető ugyan alacsonyabb rezgésszinttel születik a Földre, ám életében olyan sokat tanul, illetve olyan dolgokat cselekszik, hogy ezáltal magasabb lélekszintre kerül (4-5. dimenzió). Életükben nekik is van legalább egy elragadtatásuk, tehát közvetlen kapcsolatuk, csatornájuk alakul ki Istennel. Ez a kétféle minőség a világ szinte minden kultúrájában és vallásában megjelenik. Ami az Arvisurákban beavatott és sámán, az a magyarok fogalmai szerint táltos és sámán, a kereszténységben szent és boldog, míg pl. a buddhizmusban buddha és bódhiszattva.
Az említett nevek tehát mind beavatottakat jelölnek, csak különböző szintű képességekkel. Azonban az őseink a beavatottságnak nem csak két szintjét különböztették meg, hanem annak 24, sőt 25 fokozatát, amit karátszámmal jelöltek. Egy un. sámánpróbán tudtak meggyőződni arról, hogy pontosan milyen fokozatú beavatott az illető. Eddigi legmagasabb – 25 karátos - fokozatú mágusaink voltak: Anyahita, Etana, Buddha, Jézus, míg a 24 karátosak közül ismertek: Nimród, Gilgames, Sikila, Romulus, Attila király, stb.. Mikor Tura átadta Paál Zoltánnak a rovásírás jogát, szintén elvégezte vele ezt a bizonyos szertartást, mely során kiderült, hogy Paál Zoltán bár „csak” egy egyszerű gyári munkás, ám mégis 21 karátos(!) beavatott volt. Baraca sámánnéven ezzel nyert jogot arra, hogy a Vízöntő Világhónap beszélője és a mintegy 1000 rovósámán egyike legyen. Ilyen „beszélő” sámán ugyanis csak minden világhónapban születik egy.
Ezek a beavatottak a 24 Hun Törzsszövetség keretein belül egy külön hierarchiai rendet képeztek, ami teljesen független volt a világi társadalmi rendszertől. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy esetenként ne lettek volna átfedések, ám mégis külön, és mások által kerültek megválasztásra. De lássuk, hogy milyen szintekre is tagozódott ez a beavatott rendszer.
A központi magot az öt legerősebb fokozatú beavatott képezte, függetlenül attól, hogy melyik törzsből származók voltak. Ezek mindegyikéhez is tartozott 5-5, a sorban a következő legerősebb szintű beavatott. Ez a 30 ember képezte az un. belső kört, az összes többi beavatott pedig a külső körbe tartozott. A belső öt ember kiválasztotta maguk közül a legerősebbet, s ő lett a beavatott fejedelem, aki a világ összes beavatottját szellemi szinten összefogta. Ilyen beavatott fejedelem volt a történelmileg ismert személyek közül Jézus, Hunor, Bagamér, Buda, Aladár (Buda fia), Álmos, Vászoly-Mihály (Géza fejedelem első házasságából származó fia), Levente (I. András és I. Béla öccse). Beavatott fejedelmet általában 20 évenként választottak. Ők mindig a legvédettebb helyen, azaz a Beavatott Központban tartózkodtak, ahol a belső kör tagjai 20 évenként találkoztak. Közben pedig állandó telepatikus kapcsolatban álltak egymással. Mikor új beavatott fejedelmet választottak, akkor az előző fejedelem bekerült az Öregek Tanácsába. Ez a rendszer még Ataiszból származik. A beavatott társadalomban egyébként soha nem volt faji vagy nemi megkülönböztetés. Mindig az a törzs volt a vezető törzs a 24 Hun Törzsszövetségen belül, amelyik a legtöbb és legerősebb beavatottat adta.
A központi magban pedig mindig volt egy olyan beavatott, aki a magyar törzsszövetség fejedelmeit külön figyelte és vezérelte. Hisz ez a szövetség épp abból a célból jött létre, hogy a beavatottak tudását a magyarok megőrizzék, s pl. emiatt nem volt szabad területi hódításokban, háborúkban részt vennünk. Ezért volt szükséges a kellő helyen és kellő időben egy önálló, független államot létrehoznunk.
Szintén keverheti a fogalmakat az a tény, hogy az egyes beavatottaknak más-más papi tisztségük is lehetett, s ezeknek szintén különböző elnevezése volt. Ezek a tisztségek azonban nem tükrözték a beavatottság erősségét, azaz ugyanazt a tisztséget más-más erősségű beavatottak is elláthatták. Ezek a tisztségek az alábbiak voltak:
Pateszi - ifjúsági fősámán
Harsány - kispap
Regős - tanító pap
Bacsa - ellátó pap
Bőd - bőség pap
Boksa (baksa) - tudós pap
Arbag - gyógyító pap
Kács - vándorló pap
Dalacs - katona pap
Ulcsák - nemzetiségi pap
Duru-sámán - szövetségi pap
Jaku-sámán - összekötő pap
Barus-sámán - jövendőmondó pap
Magóc - varázsló pap
Nazír - istenidéző pap
Bán - őrségpap
Kende - napisten pap
Tárkány - kovács pap
Vajda - kalandozó pap
Gyula - szerződési pap
Horka (harka) - bíró pap
Szécs-sámán - aranyasszony pap
Igric - éneklő pap
Abakán - őrségtanács pap
Rimalány - gondozó papnő
A magas fokú beavatottakat, táltosokat egyébként TÁTosoknak is nevezték. A TÁT=TÁR, azaz nyit értelemben léleknyitást jelent Isten felé. Másrészt pedig Fehéreknek is nevezték őket, ezt pl. Mátyás király pálos rendi szerzeteseiről pontosan feljegyezték. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen erről rögtön eszünkbe kell jusson valami, méghozzá a Tat testvériség, illetve más néven a Nagy Fehér Testvériség! Róluk a következőket kell tudni:
Az egyiptomi mitológiából is ismert Toth (az Arvisurák tanúsága szerint egyébként ő is szíriuszi származású beavatott volt). Az ő fia volt Tat - aki maga is felemelkedett mester volt, - s aki egy szellemi iskolát alapított Egyiptomban. Ezt az iskolát nevezték a Tat Testvériségnek, amit más néven a Nagy Fehér Testvériségként ismerünk. Ők az ötödik beavatási szintet elért, vagy ennél magasabb szinten levő, az egész emberiséget vezető, irányító lények közössége. Közös jellemzőjük, hogy alsó testeiket (fizikai, asztrális, mentális) tökéletesen uralmuk alá hajtották, ennek következtében nem szükséges fizikai testben létezniük, hogy teljesen tudatos, aktív munkát végezhessenek. Akkor öltenek fizikai testet, amikor szükségét érzik, ám ekkor sem feltétlenül válnak közismert személyekké. A Nagy Fehér Testvériség tevékenysége az emberiség vezetése, irányítása, tanítása.
Beavatott és sámánképzések
Régebben minden 100 ember közül született egy-egy tehetséges beavatott, később azonban ez az arány egyre csökkent. Ezért őseink a gyermekeiket mindig képezték a Szíriuszról hozott tudományokban. Minden törzs köteles volt elküldeni a legtehetségesebb ifjúkat az éppen akkori beavatott központba sámán képzés céljából, amely egy 5 éves képzés volt. Itt rovásírást, orvoslást, lóápolást, kereskedelmi és gazdálkodási tanulmányokat, csillagászatot, a hitvilággal, hitélettel kapcsolatos ismereteket szereztek, de ezen felül gyakorlati képzésben is részük volt, elsősorban a lovaglás terén. A tanulmányok befejeztét követően rendezték meg a Nagy Süánt, ami egy 4 vagy 5 napos gyorsasági ügyességi verseny, s egyben szellemi műveltségi vetélkedő volt. (Az udmurtoknál hívták a győztest Pünkösdi királynak!)
Aki az első lett, az nyerte el a fősámáni méltóságot, illetve mellette másik fejedelem volt a fővezér. Hiszen mindig kettős vezetés volt a hun-magyar birodalomban, volt egy világi vezető, egy fővezér, valamint egy szellemi vezető, azaz fősámán is. Ez utóbbiak legtöbbször csak a háttérben működtek. A nép számára soha nem mutattak olyan látványt az irányításukban, hiszen nekik nem is annyira a néppel, mint inkább magával az Istennel volt dolguk. Ám ezek a funkciók társadalmi, s nem pedig beavatott tisztségek voltak. Ugyanakkor a magyaroknál az volt a jellemző, hogy a világi vezetők is beavatottak voltak, de általában nem ők voltak korukban a legerősebb fokozatúak. Ezek az elnevezések is törzsenként változóak lehettek. Szakrális uralkodó volt a hunoknál a fősámán, a magyaroknál a táltos, az avaroknál a bát, kende, kündü, kán a türk népeknél, a kagán a kazároknál, vagy a lukumó az etruszkoknál. Világi uralkodók voltak a hun fővezérek, a magyar fejedelmek, a kazár királyok, stb. Ez az uralkodói kettősség a Törzsszövetségen belül is jelen volt, hiszen, mint tudjuk a Megyer törzs volt a vezető, fővezér törzs, ugyanakkor a Nyék törzs volt a beavatott törzs, azaz a szellemi vezetők csoportja, s ennek tagjai szinte valamennyien beavatottak voltak.
A későbbi királyainkat is szakrális uralom jellemezte, ami azt jelenti, hogy a király világi vezető volt ugyan, ám egyben olyan erőket is birtokolt, amelyek képessé tették arra, hogy a megistenülést megvalósítsa, akár életében, akár halála pillanatában, akár az után. Ők tehát mágikus erőkkel rendelkeztek, ezáltal magasan az általuk uralt nép fölé tudtak emelkedni. Erre azért volt szükség, hogy megmutassák az alacsonyabb szellemi szinten élő társaiknak, hogy hogyan lehet megoldani a problémákat, s hogyan emelkedhetünk mi is magasabb szintre. A szakrális uralom kiváltsága azért adatott meg a magyarságnak, mert az egyes nemzeteknek is megvan a saját feladatuk, küldetésük, s ily módon a magyarságnak az is feladata, hogy egész nemzetként szentté váljon. Ezért is nagyon fontos, hogy megismerjük a valódi múltunkat, s úgy a hibákból, mint az erényekből tanulva ki tudjuk kövezni a jövőnket. Különösen ismernünk kell az egykori beavatottjaink életét, hisz elsősorban tőlük tudunk leckét venni.
A nőknél is folyt úgynevezett rimalány-képzés, ami 4 évig tartott, s ahová szintén a legjobbak juthattak be. Az ő vetélkedésük győzteséből került ki az aranyasszony. Az ő feladatuk is nagyon fontos volt, így például a vetés, aratás megszervezése, a betakarított javak igazságos elosztása a közösségen belül, a lakóépületek, s az egész település tisztántartatásának felügyelete, a gyermekek világrahozatalának megkönnyítése, a csecsemők és szülő asszonyok gondozása. A törzsszövetség minden időkben rendelkezett továbbá - szintén sámánképzőben végzett - rovósámánokkal, akik feladata a fontos történések kő-, vagy fémlapokra való lejegyzése volt.
A beavatottak képzése 3 évig tartott, amelyen az ötéves sámánképzésen már átesett pateszik, papok és sámánok vehettek részt. Az ő képzésük a tanfejedelmek dolga volt, akiket szintén 20 évre választották meg.
A beavatottak jellemzői
Nézzük, milyen jellemzőkkel is bírtak ezek a beavatottak. Az általánosságban elmondható róluk, hogy ők nem beszéltek Jézus tanításairól, hanem élték azt. Ők egy személyben voltak papok, orvosok és hősök. Bölcsességük is korán megmutatkozott. Közülük sokan nagyon szegények voltak, a környezetükben élők tartották el őket. Azért is rejtőztek ilyen álca mögé, hogy megtévesszék azokat az embereket, akik nem voltak méltóak a titkok megismerésére. Tehát ők azok, akikben az örökkévaló Atyaisten Szelleme él. De nézzük részletesebben, hogy milyen tulajdonságokkal, képességekkel is voltak megáldva.
Csillagjelzés az égen
A magas fokú beavatottak, táltosok születését mindig előre jelezték, ismerték annak pontos idejét. Ugyanakkor érkeztüket egy fényes csillag is jelezte az égen. Ezt már nagyon jól ismerjük a Bibliából, Jézus születéséről. A három királyok ezen jelzés nyomán indultak el a csecsemő Jézushoz, tiszteletüket tenni. Ahogy az Arvisura is megírja erről az eseményről:
„Csillagjósok örökölt tudománya szerint 25 karéjos beavatott születése várható. Egy bölcs a pártus birodalomban felvette a Boldizsár mágus nevet, majd Gáspár és Menyhért társaságában várták a fényes csillag jelét.”
Ám ez nem csak Jézus esetében történt így. Hasonló jelenséggel találkozhatunk az Arvisurákban már jóval Jézus előtt is pl. Etana esetében, aki Magyarka – az egykori egyik legfontosabb Beavatott Központunk - királya volt.
„Amikor Szagamoninak megszületett az imádságos kisfia, Etana egy fényes kis csillag futott át az égen, amely azt jelentette, hogy 25 karélyos beavatottsági fokú kisgyermek született. Szavárd magyarok, garaúzok és örmények tömegei jöttek megnézni a kisdedet és Magyarka népe Öthegyi búcsújárással ujjongott. Derzs beavatott ifjúsági fejedelem vezetésével egy biztosított kíséret megy Magyarkára, hogy üdvözölje a Világhónap 25 karélyos beavatottját.
A görögök regevilága is megemlékezik ezen személyről, azzal, hogy repülni is tudott. A születési időpont Kr. e. 3780-ra esik.”
De ne feledkezzünk meg pl. Szent Erzsébetről sem. Klindsor székelyföldi szász mágus ugyanúgy megjövendölte az ő születését is. Sőt előre megmondta a nevét és azt is, hogy a thüringiai őrgróf felesége lesz. Az ő érkeztét szintén csillag jelezte, csakúgy mint Etanáét vagy Jézusét.
Ám ha egy ilyen magas fokú beavatott születését egy csillag megjelenése kísér, akkor ennek a folyamatnak visszafelé is igaznak kell lennie, azaz, a halálukkor pedig annak a csillagnak le kell tűnnie. S valóban így jegyezték ezt föl az Arvisurákban pl. Atilla királyunkról.
„A búcsúztatóban Nekese fősámán minden jót elmondott Atilláról és nagy elődjének, Nimródnak életművéhez hasonlította hódításait. Elmondta, hogy egy fényes csillag futott le az Égről, Vanisten birodalmából.”
Ilyen csillagjelenség a fentiektől eltérően más esetekben is meg tud nyilvánulni, pl. ha az illető figyelmeztetni akar valakit valamire. László királyunkat 1192-ben avatták szentté. A szertartás alatt a pápai legátus, mint mindig, most is azon volt, hogy hogyan lehetne elhúzni, elodázni a kihallgatás folyamatát. Ekkor hat óra tájban egy hihetetlenül erős fényű, vörös csillag jelent meg az égen a monostor felett, és két órahosszáig ott tündökölt. Szent László csillagának figyelmeztetésére aztán a legátus mégis meghozta pozitív döntését.
Szent Margit esetében szintén megjelenik egy csillag, ám az ő esetében is csak a távozását követően. Kb. egy fél évvel a halála után, mikor romlatlan teste már koporsóban volt, nagyon erős virágillat és füst kezdett áradni belőle. S az ő esetében ekkor jelent meg a fényes csillag az égen.
Foggal, 6 ujjal születettek
A táltosok már születésükkor megkülönböztető külső jegyeket viselhetnek magukon: gyakran hat ujjal vagy foggal születnek.
Az Arvisurában is több helyen, több beavatott születéséről följegyezték azt, hogy foggal született, így pl. amikor egy Szente nevű fejedelemasszony világra hozza a beavatott Óm-jelzéssel született kislányát, Sikilát, róla is lejegyzik, hogy foggal született. Sikila a korának legmagasabb, 24 karátos beavatottja volt, akit születésekor Kaltes asszonynak ajánlottak föl. Márpedig akárkit nem lehet ilyen magas szintű entitásnak felajánlani, csak azt, aki bír azokkal a bizonyos képességekkel, ami a kapcsolattartáshoz szükséges.
Ki ne ismerné a székely-magyar népmesék egyik hősnőjének, Tündér-Ilonának a nevét. Ő egyébként ugyanúgy Hunor leszármazottja volt, mint Atilla királyunk. „Szanka és Majsa házasságából született első gyermekként az Ilona nap hajnalán világra jött, foggal született leányka, aki a regék Tündér Ilonája lett. Ezért Égilánynak, Tündérkének nevezték. A foggal született kis Lóna később elnyerte a kitüntető Gyilyó győztes nevet. A déli fejedelmi udvaroknál, a bizánci császárságnál, s ezen keresztül a nyugati fejedelmi udvaroknál is a pápaság révén sokat tett azért, hogy a birodalom háborgatottsága megszűnjön. Idők multával békeszerető nagy királynő lett belőle, kinek uralma alatt nyugalomban és bőségesen szaporodtak alattvalói”. Neki is mindenképp köszönettel tartozunk azért, hogy ma még élünk és nem őrlődtünk fel az egyes korok öldöklő harcaiban.
A foggal születettek csodás képessége a nép emlékezetében ma is elevenen él, s több feljegyzés is született ezekről. Így pl. egy taktaszadai hiedelem monda szerint:
„Vittük az ebédet, mi ketten. Olyan hét-nyóc év körül vótam. A fiú is olyanba. Hét esztendős vót. Egyszer csak egy gyönyörű nagy fényesség ereszkedik a felhőbűl lefelé. Elinkbe. Tátott szájjal lestük azt a nagy fényességet. A fényesség odalép elénkbe, kérem, a Sanyi gyereknek megfogta a kezit. A gyerek letette az ételest az út közepire. Oszt akkor mán emelkedett felfelé. A gyerek felszállt kérem. Felszállt. Én úgy néztem a szememmel, majd kigyütt a helyibűl. Lestem én.... Oszt szaladgáltak a tudós asszonyhoz. A tudós asszony aszonta: - Csak imádkozzanak a jó Istennek maguk. A gyereknek nagyon jó helye van. Nagy fényességbe van, majd 21 éves korában haza fog gyönni... Foggal született gyerek volt. Az édesapja akkor mondta, foggal született gyerek.”
Ez egy földönkívüli keze
Neki is hat ujja van, akár
sok táltosunknak, szentünknek.
Azon esetekre is ismerünk példákat, amikor a táltos hat ujjal született. Ilyen volt pl. Szent István is, számos ábrázoláson, - mint pl. a palást-ábrázolás - is így látható. S végül egy múlt századi példa: Ady Endre, aki köztudottan szintén hat ujjal született. Tudta is magáról, hogy Góg és Magóg fia. (Góg és Magóg a fehér és fekete hun törzsek szíriuszi származású vezetői voltak még Ataiszon!)
Tejen élés
A hagyomány szerint a táltosok tejen éltek 7 éves korukig, mert ez volt az élet vize, a halhatatlanság itala, az égi kapcsolat eszköze. Nagyon sok elbeszélés, történet szól arról, hogy a táltos csak tejet kér enni, esetleg tojást. A tej és a tojás is a kezdet, a tiszta teremtés ételei, hiszen az újszülöttek is csak tejet isznak kezdetben. És ők azok, akik ekkor még közvetlen kapcsolatban vannak Istennel. A tejet árasztó emlő=emel, azaz már maga a szó is magában rejti a felemelkedés lehetőségét. A tej szavunk pedig kapcsolatos a teli, teljes(ség) szavakkal, azaz kifejezi a teljességre, a tökéletességre való törekvést.
A tejivás olyannyira feltűnő és gyakori jelenség volt őseinknél, hogy sok külföldi utazó ezt meg is örökítette írásaiban. Így pl. Homérosz is megírta a szkítákról, hogy „tejivó jó kancafejők”. Nicolas Damascenus szerint pedig „a szkíták eledele csak kancatej, és ezért nehezen meghódíthatók”. Ez egy nagyon érdekes ok-okozati összefüggés, amin érdemes elgondolkodnunk. Mint látható a fehér kanca teje sokkal értékesebb volt, mint a tehéntej.
A tej fontossága más kultúrákban is megmutatkozik. Egyiptomban pl. az Ízisz istennő tejével táplált fáraó egy magasabb létformához, a megvilágosodáshoz, a bölcsességhez és halhatatlansághoz jutott el. Mohamedről is úgy szól a hagyomány, hogy midőn szárnyas lován a mennybe jutott, ott 3 teletöltött aranykelyhet tettek elé. Az egyikben víz, a másikban bor, a harmadikban pedig tej volt. Ő a tejet választotta, szerencséjére. Ugyanis a másik két esetben víz-, vagy tűzözön pusztította volna el a népét, ám így a helyes utat választotta.
Nálunk, magyaroknál, II. Rákóczi Ferencről is úgy tudták, hogy 7 évig szopott, s ennek köszönhette rendkívüli erejét. Azt hitték róla, hogy azért nem fogta a golyó (lepattant róla!), mert táltos volt.
A székely népmesékben Tündér Ilona is tejtóban fürdik meg. S ezzel nagyon érdekes összefüggést mutat az Arvisura, hiszen eszerint mikor Ilona-Gyilyó megszületett, valóban megfürdette a bába az újszülöttet a Fehér-tóban. Márpedig a tejtavat nevezték fehértónak.
Gilgames-jelzés
Ám a fentieken túlmenően volt egy másik külső, megkülönböztető jegye is a beavatottaknak, az un. Gilgames-jelzés. Az ősi beavatott családokban az egyik legszebb szokás az volt, hogy a gyermekeik születésekor bemutatták a bábák az újszülött csemeték hátán lévő un. Gilgames jelet. A hagyomány szerint mikor Éa ősanya Gilgames születését várta, az nagyon nehezen akart a világra jönni, ezért Éa a Turujsassal belecsípetett a pici hátába egy serkentő jelet. Eredetileg ez a jelzés egy négyleveleű lóhere volt (s talán nem véletlenül vált ez a szerencse szimbólumává!), ám aztán többféle változata alakult ki. Kinek milyen erősen kivehető jelzése volt, azok szerint volt mérhető már gyermekkorában a beavatottsága ereje. Amikor Ügyek és Emese várták a gyermekük születését, Álmos szintén nagyon nehezen akart a világra jönni. Az ő hátát is megcsíte a Turujsas, amitől erős beavatott anyajegye lett a hátán.
Voltak esetek, mikor komoly aggodalmat keltett, ha hiányzott az utódról ez a bizonyos jelzés. Így pl. Vajk-István húgának, Ilonának a fián, Orseolo Péteren nem volt Gilgames jelzés. Fejedelmi származású harcostársai nem is fogadták el még vezérnek sem, nemhogy királynak. Salamon és Dávid hercegek hátán sem volt ilyen jelzés, s valóban sok nehézségük akadt az életükben.
István király féltestvérének, Vászoly-Mihálynak igen erős jelzése volt, nemhiába volt korának beavatott fejedelme. Mindhárom fia is örökölte ezt, Andrásnak háromlevelű, Bélának négylevelű lóhere jelzése volt, míg Leventének pedig csillagjelzése egy fáklyavégen. Ez azt jelentette, hogy az Égiek szellemi vezetőnek küldték, s valóban apját ő követte később a beavatott fejedelmi poszton.
Amikor Vajk és Gizella fia, Imre megszületett, azonnal megmutatták a kis újszülöttet az apjának, ám csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy Imréről bizony hiányzik a Gilgames-jel. István szomorúsága akkor hagyott alább, mikor megszületett az Imre és Jéne rimalány közös gyermeke, a kis Pósa, ugyanis az ő hátán már teljes szépségében ott virított a négylevelű lóhere, fölötte egy csillaggal, ami igen erős beavatottságra utalt. Valójában István csak ekkor nyugodott meg, hogy Imre valóban tőle származott, s nem Gizella félrelépéséből.
Levente herceg volt az, aki mindkét fivére (I. András, majd I. Béla) hadseregét megszervezte. Ennek alkalmával csak olyan ifjakat tett meg tizedesekké, akiknek Gilgames-jelzésük volt. Ők lettek a hadseregek vezetői. Amikor Vata kiskirály sereget szervezett, hozzá is csak akkor léptek be a békési pásztorok, amikor a Körösben való fürdés közben meglátták a hátán a négylevelű lóherés jelet.
Lehet, hogy mindez egy mai ember számára puszta babonának tűnik, ám hogy mennyire nem az, azt István király is bizonyossá tette. Ő maga is kíváncsi volt rá, hogy vajon valóban okosabbak és ügyesebbek-e a Gilgames jelzésű fiatalok, ezért megrendeztek egy Nagy Süánt, azaz egy szellemi és lovas ügyességi versenyt az ifjúság számára, s ott egyértelműen bebizonyosodott, hogy mind a szellemi, mind az ügyességi versenyekben bizony a Gilgames-jelű ifjak remekeltek. Vászoly-Mihály fiai minden versenyszámban az elsők közt szerepeltek, míg Imre herceg csak valahol a középmezőnyben végzett. Ez el is szomorította az apját.
A beavatottak Gilgames jele leginkább négylevelű lóhere alakú volt. Talán nem véletlenül lett a szerencse szimbóluma!
Az utolsó Árpád-házi királyunk III. András volt. Mint az ismert, ő II. András 3. feleségétől, Beatrixtől származó Istvánnak volt a fia. Istvánnak nem volt Gilgames-jele, ezért nem is igazán ismerték el családtagként. Azonban II. András előző feleségétől, Jolántától származó lánya Csobánka-Jolánta – lévén, hogy egy igen erős beavatott volt, s mint ilyen látta a jövőt – figyelmeztette a családot, hogy István utódján már lesz ilyen jelzés. András Velencében született és nőtt fel, itthon a királlyá koronázásáig gyakorlatilag senki nem látta, nem ismerte. Amikor hazaérkezett, Budán rögtön egy orvosi vizsgálatnak vetették alá, ugyanis keresték a testén az azonosító jelet, s meg is találták azt. Azért az ellenségei is nagyon jól tudták róla, hogy ki ő, hiszen alighogy elhívták, rögtön Európa összes titkosszolgálata a nyomában volt, hogy meggyilkolják. Hiszen egész Európa jogot formált arra, hogy Magyarországot hűbéresévé tegye. Végül szerzetesi álruhába bújva tudott elszökni a Habsburgok fogságából.
Óm-jelzés
Az előbbiekben fizikailag érzékelhető külső jegyekről tettünk említést. Ám akkor úgy illő, hogy egy a hétköznapi emberek számára kevésbé érzékelhető jelről is beszéljünk, s ez az a bizonyos Óm-jelzés, melyet az Arvisurák oly sokszor megemlítenek.
A beavatottak, azaz a 4 mikronos nagylelkek bírnak egy bizonyos isteni eredetű lélekrésszel, ami által különleges, paraképességekkel rendelkeznek. Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben egy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon. Ez nevezik Óm-jelzésnek. Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása is innen ered: a szentelt vízzel a gyermek homlokára rajzolt kereszt alakkal ezt az Óm-jelzést imitálják. Ez nagyon régi hagyomány, ugyanis még Anyahitáék hozták magukkal a Szíriuszról, s Ataiszban terjedt el. Ehhez kapcsolódik egyébként a „halvány lila gőze sincs” szólásunk is. Hisz akinek nincs tudása, annak értelemszerűen nincs Óm-jele sem.
Szalaváré Tura is épp azért választotta ki Paál Zoltánt, mert messziről látta a homlokán ezt a jelet, s később ezért szöktették meg partizán társaival a munkaszolgálatos táborból. Tura a medvetor szertartásának keretében megitatta Paál Zoltánt a sámánok italával. Ettől olyan képességek jöttek elő az addig egyszerű vasgyári munkásból, amelyekről korábban sejtelme sem volt. Saját maga bevallása szerint ekkortól érzékelni kezdte mások gondolatait.
Ennek a jelzésnek adott esetekben óriási jelentősége volt. Egy korábbi Beavatott Központunkban, Magyarkán (mai Tbiliszi környéke) a beavatottak egy szűrőközpontot állítottak fel. Ez azt jelentette, hogy beavatott toronyőröket fizettek azért, hogy a más helyről érkező, még a leghalványabb Óm-jelzéssel rendelkező beavatottakat is a Nyék törzsbe vezényeljék.
Táltos kard vagy táltos bot
A külső jegyeket követően nézzük meg azt is, hogy milyen eszközeik voltak. A mágusok használtak un. táltos botot, vagy táltos kardot. A manysik hite szerint a táltosok kardját Numi-Tórem, azaz az Ég-Atya bocsátotta le. Ilyen szent kardja volt pl. Atilla királyunknak, Mohamednek, de ilyen volt Arthur király híres excalibur-je is.
A táltos botról talán elsőként Mózes esete juthat eszünkbe. Valószínűleg mindenki ismeri a történetet a Kivonulás könyvéből, mikor a kezében lévő bot kígyóvá válik, majd mikor farkánál azt megfogja, ismét visszaváltozik bottá. Másik ilyen úgymond közismert táltos bot a caduceust, azaz a kígyós bot, amelyet Hermész kapott Apollóntól, de valószínűleg Romulus is birtokolt egyet, Plutarkosz írásában ugyanis ez olvasható:
„Egyébként abban mindenki egyetért, hogy Romulus nagyon istenfélő volt, sőt még a jósláshoz is értett, és úgynevezett lituust, vagyis görbe jósbotot hordott magával. Romulus jósbotját a Palatinuson őrízték, de mikor a gallok elfoglalták a várost, nyoma veszett. Mikor aztán a barbárokat elűzték, rátaláltak a vastag hamuréteg alatt, s bár minden más elhamvadt és megsemmisült, nem tett kárt a tűz benne.”
A népi hagyomány is számos emléket őriz ilyen táltosbotokról. Sok esetben pásztorok, csikósok birtokolták. Mikor kiszúrták botjukat a földbe az állatok közé, nyugodtan elmehettek onnan, mert a bot ereje összetartotta a jószágokat, sehogy nem tudták azokat szétugrasztani, ugyanakkor a farkasok is meggondolták, hogy odamerészkedjenek-e.
A Képes Krónika szerint II. Géza koronázását végző személyek nem földi emberek, hanem fénylények!
A Képes Krónikában a II. Géza koronázását bemutató képen egy kisfiú hozza a kardot a számára. Vegyük észre, hogy ez ugyanaz a jelenet, mint mikor az Atilla kardját megtalálják. Ezt írja mellé a Krónika:
„A királyt pedig karddal övezték fel, és az Úr fényessége megjelent fölötte, az isteni sugallattól szíve azonnal megerősödött és maga is erősebb lett, mint azelőtt volt.”
„Az Úr pedig letekintett Hungáriára, és ereje teljében járó védelmezőt adott neki. A királyságot ugyanis FIÁNAK, Gézának adta az Úr.”
Ám azt el ne felejtsük, hogy Géza ekkor (1141-ben) mindössze 11 éves! De valóban erős és bölcs volt, hiszen Istenfiúi jogkörben gyakorolta a hatalmát, azaz egy Istenség volt. Mikor a nemes Európa hírül vette, hogy egy gyerek került a magyar trónra, egyesült erővel támadtak Magyarország ellen. (S vajon milyen napon? Szeptember 11-én! Véletlen?) Ám Géza Isten fia volt, ezért hát nem is rettent meg, hanem tönkreverte őket, ahogy illik. Ettől fogva a germán hatalom úgy rettegett ettől a fiútól, hogy még csak ingerelni sem merték.
Fehér táltosló
Ha ismét vetünk egy pillantást a Gézát ábrázoló képre, megfigyelhetjük, hogy egy fehér táltos lovat vezetnek elé. A hagyomány szerint a táltos és a táltos lova egy időben születtek. E táltos lovaknak gyakran csillagjel volt a homlokukon, s ezért is adtak gyakran Csillag nevet nekik.
Számos népmesénkben is szerepelnek táltos lovak, nem véletlenül. Ezek mindig nagyon belsőséges kapcsolatban állnak a gazdájukkal, társai egymásnak. Ha ő bajba kerül, akkor a ló segít neki, az ugyanis mindig valamilyen plusz erőt képvisel.
A táltosló a Tórem mitológiában is megjelenik. Numi-Tórem hetedik, legkisebb fia három próbatételben is megelőzi testvéreit, ám ebben Ata-Isis is segíti, mert az égi méneséből ajándékoz neki egy fehér szárnyas paripát, mely a nehézségeken átsegíti. Ez a fiú a Világfelügyelő Aranyfejedelem más néven Hadúr-Tórem, azaz a magyar Hadak ura.
Ha egy táltos meghalt, akkor a fehér lovát is mellé temették. Amikor olyan lelet kerül elő, hogy a ló koponyán agancs vagy maszk van, akkor az azt jelzi, hogy az egy táltos lova volt. A táltosló – akárcsak a táltos, - mindig valamilyen többlet képességekkel rendelkezett. A honfoglaláskori lovas-temetkezések során talált leletek egyértelműen arra utalnak, hogy ezek valamennyien táltos lovak voltak, hisz ezek is több foggal rendelkeztek. Az Állatorvosi egyetemen ezt ma is tanítják.
Rengeteg szkíta lóábrázolás került már napvilágra, s ezek nagy részén az állat hátrafelé néz. Ugyanígy számos lovastemetői sírban is úgy vannak eltemetve a lovak, hogy a fejük hátra van hajtva. Nem azért mert a szadista gazdájuk kicsavarta a nyakukat, hanem ez egyfajta szimbólum. Azt jelenti, hogy még a túlvilágról is figyelnek bennünket, élőket, csakúgy, mint ahogy az összes halott táltosunk is figyelemmel követ bennünket ma is.
Sok feljegyzés született a nép emlékezetéből ilyen csodatévő lovakról is. Az egyik szerint Hettényben élt két táltos ló. Ezek a lovak rengeteg törököt belezavartak a közeli mocsárba, ellenben a jóembereket, akik arra vetődtek, pedig kimentették onnan. Ezek a lovak soha nem süllyedtek a lápba, hanem fölötte száguldottak.
Egyes helyeken ez a hagyomány olyan erős hatást gyakorolt az emberekre, hogy pl. Csángóföldön érdekes módon nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, hanem az Aranycsitkó. A csikó pedig ilyen értelemben Jézus szimbóluma.
Indiai hagyomány szerint Buddha is mágikus kapcsolatban volt a vele egy órában született lovával. A magyar népi emlékezet megőrizte, hogy táltoslova volt Koppánynak, Mátyás királynak és II. Rákóczi Ferencnek is. Mátyás ideje alatt még áldoztak is fehér lovat a Bakonyban, Kampó táltos vezetésével. Tehát ők is táltosok voltak. I. Lajos király 1356-ban a velenceiekkel kötött frigyben szintén azt kívánta, hogy évenként egy-egy fehér lovat küldjenek hódolatuk jeléül ajándékba.
Szent László és Szög nevű fehér táltos paripája
Számos legenda fennmaradt Szent László híres Szög nevű lováról is, aki szintén fehér táltosparipa volt. Hatalmas szakadékokat tudott átugrani, forgószél módjára vágtatott. E ló patája nyomán forrásvíz fakadt: Püspökfürdőn, Jászón, Vácszentlászlón, Tordán, Szentkúton, Búcsúszentlászlón. Pogányhavason pedig a völgyi pocsolyát varázsolja „szépvízzé”, azaz ivóvízzé. Az ő nyolcszögű patkója nyomát őrzi a szikla Patkóskőn. S ezzel a lóval vette üldözőbe László király azt a kunt, aki elrabolta a váradi püspök lányát.
Than Mór festményén IV. Lászlót láthatjuk, amint szintén fehér paripán ül. A kép azt a jelenetet örökíti meg, amikor 1278-ban Morvamezőn Habsburg Rudolffal találkozik. Erről a csatáról azt tanítják, hogy Kun László adott segítséget a Habsburgoknak a csehekkel szemben. Csak azt felejtik el kihangsúlyozni, hogy ez az osztrák sereg kb. 5000 fővel vonult fel a százezres cseh sereg ellen. Rögtön felvetődik a kérdés, hogy akkor ki segített kinek? Hiszen László gyakorlatilag a Habsburgok nélkül is nyert volna. Nem hiába nevezték a Mars isten fiának. Valóban rászolgált erre az elnevezésre, hiszen egyik királyunk sem töltött annyi időt hadakozással, háborúkkal, mint ő. Gyakorlatilag 10 éves korától haláláig, 28 éves koráig ezt tette. Talán az ő fehér táltos lovának is volt némi szerepe ezen csaták győzelmeiben.
Szent Erzsébet táltos királylánynak is volt egy világhírű kedvtelése, amivel ki is vívta rendesen a thüringiai udvar botránkozását, ugyanis nagyon szeretett lovagolni. Hajnalonként a felkelő Nap felé, estefelé pedig a lenyugvó Nap felé lovagolt. Nő létére eszeveszett iramban bírt vágtatni, s nagyon szoros lelki kapcsoltban volt a lovával.
Horthy Miklós is komoly szakrális figura volt. Nem véletlen, hogy neki is fehér táltoslova volt.
A lóval ugyanakkor az egész magyar nemzet szoros kapcsolatban van, hiszen a magyarok a Nyilas népe. Ez a kínai horoszkóp szerint a Ló jegyének feleltethető meg. Márpedig ha maga az egész nemzet Ló jegyű, az egész nemzet táltos - legalábbis ezt a szintet kellene elérnünk.
Beavatás, 7 éves ciklusok
A táltossá váláshoz azonban nagyon komoly beavatásokon kell átesni. A hetes számnak különleges jelentősége volt az életükben, minden hetedik életévükben történt valami fontos dolog velük, ami többnyire elragadtatást jelentett, vagyis ekkor kaptak beavatást. A hetes szám jelentőségét már ismerjük a Tórem mitológiából is (ahol is a rendszer hét égre tagozódik), illetve a teremtéstanban (a hatos forrású téridő-rendszer az őt magában rejtő teremtő tachionnal együtt szintén a hetes számot adja).
S hogy milyen fontos szerepe lehet a hetes számnak? A pilisi pálosoknál Boldog Özséb 6 társával együtt megy a Koronázó barlangba, mert a 7-es csakrarendszer működtetéséhez 7 ember szükséges. Nem véletlen, hogy Özsébék olyan hihetetlenül nagy erőket voltak képesek megmozgatni. Mikor a törökök megtámadták a visegrádi várat, a pálos szerzetesek mentek oda megvédeni. Már eleve az is érdekes kérdést vet fel, hogy egy szerzetes hol és hogyan tanul meg harcolni, fegyvert forgatni, ám ami még meglepőbb, hogy ez a támadó sereg mintegy 150 ezernyi törököt jelentett, míg a pálosok mindössze vagy 500-an voltak!
De megemlíthetjük István fiát, Imre herceget is példaként, akit 7 éves koráig anyja nevelte, újabb hét éven át Szent Gellért, ezt követően pedig az apja. Hasonlóan jól megfigyelhető a hétévenkénti váltás Szent Erzsébet esetében is, aki hét évesen ment Thüringiába, mert az ottani őrgróf, Hermann feleségének ígérték. Hermann azonban korán meghalt, ezért annak öccséhez, Lajoshoz ment feleségül, méghozzá 14 évesen.
Legtöbb magas szintű beavatottunk (Jézus, II. Géza, Kun László, stb.) 10-12 éves korára már ereje teljében, s bölcsessége magas fokán van, mert ekkorra már megkapta az első beavatását.
A beavatás közben rejteztek, többnyire 3 napon át, s addig tetszhalálszerű állapotban voltak RÉvülés közben tehát kapcsolatba kerültek a szellemi világgal. Ez a Nappal való szoros kapcsolatukra is utal egyben, hisz maga a Révülés szó is magában foglalja a NAPistent, azaz RÉt. A manysi nyelvben a RÉ hőséget, forróságot jelent, s a Nap valóban igen forró. Aki tehát a térfenntartó Napszeránnal (azaz a Nappal) van kapcsolatban, bizony a forrósághoz, hőséghez is közel kerül, ebből származik aztán a HŐS szavunk.
Forrasztás
A hagyomány szerint a tudós csak úgy válik táltossá, ha a testét szétszaggatják, feldarabolják, s ő képes magát összeforrasztani. Több olyan táltos ábrázolás is van, amelyeken jól látszanak bizonyos forrasztások nyomai. Ez azt jelenti, hogy őket egyszer feldarabolták, de már összeforrasztották magukat, vagy éppen a mesebeli táltos lova. Itt nem arra kell gondolni, hogy ez egy gonosz cselekedet volt, sőt éppen ellenkezőleg! Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy ezzel éppen egy nagyon is pozitív dolgot tettek, hiszen a táltost ily módon juttatták a személyes örökléthez, s ily módon léphet magasabb fokozatra.
Számos népmesénkből visszaköszön az a jelenet, amikor a főhőst a gonosz szétvágja, feldarabolja, s majdan vagy a kedvese, vagy a táltos lova összeszedi a darabjait, egymáshoz illesztgeti azokat, majd bekenve az élet vizével, ismét életre kelti azt. De ami fontos, hogy ettől többnyire még sokkal szebbé, s még sokkal erősebbé válik. Ez hasonló az egyiptomi Ozirisz történetéhez. Mint utdjuk, Ozirisz, Ízisz és Széth a három testvér közül Ozirisz örökli a trónt, s feleségével Ízisszel együtt uralkodnak. Ozirisz uralkodása során a nép boldogan él, ám ezt Széth megirígyli, Oziriszt elfogatja, egy ládába zárja, s a Nílusba dobja. Mikor Ízisz megtalálja, utána 14 darabra vágja a testét. De hogy ennek ellenére mégis csak létezik Ozirisz, példa rá, hogy mégis megnemzi a fiát Hóruszt, aki aztán majd trónra lép. De nemcsak őt, hanem a kínai Pan Ku-t, vagy az óind Purushát, a skandináv Ymir-t is, vagy Orpheuszt, illetve Dionüsszoszt is.
A magyar történelemből jól ismerjük Koppány kivégzésének esetét. A németek annyira féltek az ő hatalmas erejétől, hogy még a négyfelé vágott testének darabjait sem merték egymás közelében hagyni, hiszen tudták róla, hogy képes összeforrasztani magát. Ezért hát testének darabjait Győrbe, Veszprémbe, Székesfehérvárra és Gyulafehérvárra vitték. Ha a térképen összekötjük a két-két várost, akkor egy szabályos kereszt alakot kapunk. A németek ezzel próbálták jelképesen is a kereszt hatalma alá rendelni őt. Ám nem az ő esete volt az egyetlen ilyen példa. Dózsa György testét a kivégzése után szintén feldarabolták, méghozzá 65 darabra, s azokat 65 különböző településre vitték, tehát érzékelhetjük, hogy mennyire tartottak tőle, még a halálát követően is! Testvérét Dózsa Gergelyt szintén kivégezték, az ő holttestét is négyfelé vágták, s Esztergomba, Kalocsára, Egerbe és Budára vitték a maradványait. Ennek a folyamatnak analógiájára néha a hazánkkal is megtörténik, hogy feldarabolják – lásd Trianon után. Ám ha ez a nemzet képes lesz bevégezni a küldetését és nemzetként táltossá, szentté tud válni, akkor a sámánokhoz hasonlóan a nemzet is össze tudja majd forrasztani magát.
Koponyalékelések
Ha már szó esett a csontok összeforrasztásáról, tegyünk még egy rövid említést ennek egy speciális esetére, a koponyahegekről, valamint a lékelésekről. A jelképes trepanálások során a koponyán vésetek, karcolatok vannak, melyek úgy keletkeztek, hogy a fejbőrt felvágva különböző jeleket, szimbólumokat véstek a csontra. A jelek pedig egy meghatározott alakzatban, pl. kör alakban állnak. A lékeléseknél pedig nemcsak egy vallási szertartással állunk szemben, hanem azt is látnunk kell, hogy ez egyben egy orvosi bravúr is a javából. Ennek a műveletnek köztudottan két nagy központja volt, az egyik Peru, a másik pedig a Kárpát-medence. Érdekes módon a trepanálás István uralkodását követően sem szűnik meg, még jó 100 évig szokásban van. Ennek során egy szabályos léket vágtak a fejtetőn a koponyából, azon a részen, ahol az gyerekkorban még lágy. Az eljárásnak oka tehát ennek a gyermeki állapotnak a visszahozása, amikor még az ember közvetlen kapcsolatban van Istennel. Jézus is felhívta erre a figyelmet, hisz a gyerekek kapcsán mondta azt, hogy „ha ilyenné nem teszitek magatokat, nem mehettek be a mennyeknek országába.”
Folyt. köv...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
